Újabb részlet Az Álomdémon 3.-ból

Mint már korábban említettem, Forrásföld történetét ott hagytam abba a 2. részben, hogy Perkunas eltűnt. Az alábbi részletben megtudhatjuk, hogyan és ki tervezte először Perkunas felkutatását, és meddig jutott. Természetesen Red is kiveszi a részét a kalandból (bár a végén már nem is olyan jó a kaland, mint aminek látszott - de itt még nem tartok).

  " – Patolius küldetése az életfeladatává vált, és nagy veszélyekkel kellett szembenéznie, mikor kilépett Nume falai közül, ezért szüksége volt a régi testőrségére. Mint tudjuk, egyenesen a Nór Birodalom felé vette az irányt, mivel Perkunas azon az országon keresztül távozott délre. Patolius azt feltételezte, hogy Perkunas vissztért blud ősei földjére messze délre, de a Nór Birodalomban nyomát vesztette. Legendákat, mendemondákat követett, viszont egyik sem vezetett a bludok földjére.

Itt egy pillanatra megállt, mert egy tekercset adtak a kezébe, amit széttekert, és egy pillantást vetett a további adatokra.

   –     Végül egy nór sámán szegődött mellé segítségül. A sámán ismerte Perkunas, a Fekete Lovag legendáját, és tudta, hogy a lovag végtelen vándorlásba kezdett, miután száműzték Forrásföldről. Talán a nyomára bukkant, talán már közel jártak, hogy megtalálják, de Patolius nór rablók fogságába esett, ezért a küldetése megrekedt. Egyedül maradt, a társai az életüket adták érte, és Patolius beteg volt, a végletekig kimerült. A nór sámán elmondása szerint egy alkalommal szökni próbált, de elfogták, és kivégezték.

Gyászos szünetet tartott. Minden szem a királynőre tévedt, így az enyém is.

   –  Patolius meghalt? – kérdeztem halkan, mert alig akartam elhinni.

   –  Igazán sajnálom, felség – mondta a doktor együttérzően. – A beszámolók mind erre utalnak.

   –  Tehát nem biztos! – próbáltam megkapaszkodni ebben a kis reménysugárban.

Ausra kihúzta magát, és próbált tárgyilagos maradni.

   –  Patolius évek óta nem adott hírt magáról, az a következtetés, hogy meghalt, elkerülhetetlen volt. A Nór Birodalom hatalmas, és ritkán lakott. Nemcsak utazók tűnnek el ott, bárki áldozatául eshet egy-egy területért folytatott harcnak.

   –  Sajnálom, Ausra – mondtam, mert igazán megesett rajta a szívem.

   –  A kutatásod, Paules – fordult a királynő a doktor felé. – Szeretnék hallani még többet.

   –  Igen, igen – gyűrögette dr. Berkeley a tekercseket. – Nos, a legutolsó részletre nem a levéltárban leltem. Egy hosszú, fárasztó nap után egy kocsmában kötöttem ki – higgyjétek el, nem holmi bűnös szenvedély vezetett oda, csupán kellett egy kis kikapcsolódás, egy kis beszélgetésre vágytam a helyiekkel. Nem volt könnyű, lassan fogadtak a bizalmukba, de volt eredménye, mert minduntalan felhozódott a legenda Patolius gyűrűiről. Messzi országokban járt utazók mesélték, hogy van egy falu, amelyikben maga Patolius herceg van eltemetve, és a sámán ujjain ott vannak a királyi pecsétgyűrűi. El sem hiszitek, mennyire megörültem, mikor kiderült, hogy ez a mese teljesen egyezik a kutatásaimmal is! A nór sámán eltemette a herceg testét, és hazavitte a történetét a falujába. Ezek szerint a herceg nem veszett el, megtalálhatjuk, és hazahozhatjuk, hogy tisztességes temetésben legyen része.

Mindenki elgondolkodott a hallottakon, én is.

   –  Hol van ez a falu? – kérdeztem. – Hogy hívják a sámánt? Továbbá mennyire megbízhatók ezek a források?

Dr. Berkeley elbizonytalanodni látszott, pedig nem ez volt a szándékom.

   –  Nos, a gyűrűket egybehangzóan hitelesen írták le.

   –  De ezek forrásföldiek voltak, akik ismerik Nume címerét, nem?

   –  Igen, de itt egy áruló herceg titkos küldetéséről van szó, miért kerítenének egy legendát köré?

   –  Nem tudom, de nekem valami itt nem stimmel – mondtam, és karba fontam a kezem, mert meggyőződésem volt, hogy akkor jobban tudok gondolkodni."