Wednesday 9 January 2019

Making of Szomorú kékség

Mialatt a Szomorú kékség c. regényemet szerkesztettem minap, eszembe jutott a története, hogy hogyan írtam meg. Azt hiszem, sokak számára érdekes lehet, ha bepillantunk egy kicsit abba, hogyan dolgozom.
Az álmok nagy hatással vannak rám. Színes, elgondolkodtató, inspiráló álmaim vannak. Egy nyári reggel 2002-ben arra ébredtem fel, hogy egy komplex történetet álmodtam meg. A sztori egy hajón játszódott a nyílt tengeren, sok szereplő és konspiráció. Amint felkeltem, azonnal levázoltam egy papírfecnire, ami megmaradt bennem. Akkoriban még nem vezettem álomnaplót, de az íróasztalomon már halomban álltak a füzetek, gépelt novellák és írólapok, amikre folyton jegyzeteltem és rajzoltam. Mivel az egész történet a fejemben volt, nem hagyhattam csak úgy ott magában a jegyzetet, nyitottam egy spirálfüzetet, és elkezdtem írni. Ott kezdtem, hogy egy reggel emberek érkeznek a Viktoria hajóra, akiknek hirtelen összefonódik az élete. A sztori annyira vitt magával, hogy a következő négy napban nem foglalkoztam semmivel, csak az írással, amolyan napi 10 óra kézírással, hogy a végén már alig tudtam mozdítani a kezem, egy pohár víz felemelése is kihívás volt. De elkészült. Négy nap után két spirálfüzet telt be, és valahogy megnyugodtam.
Mondanom sem kell, érdekes látványt nyújtottam a füzet felé görnyedve, kivonva magam minden szociális érintkezésből. A szülők szerintem aggódva súgtak össze, hogy valami baj van a gyerekkel: "Menj be hozzá." "Nem, te menj be." "Én nem merek." "Vajon mit csinál?" De túlélték. Később kiderült, hogy mialatt nem voltam otthon, anyu lopva olvasta a füzetemet, mint egy besurranó tolvaj.
Ez a regényem lett kész a leggyorsabban, a többi mind sokkal több időt igényelt. Abban az időben még nem volt számítógépem, csak egy hatalmas kattogó, püffögő írógépem, amivel nagyon lassan lehetett haladni. A kézírás volt a leggyorsabb módja, hogy lávaként fortyogó gondolataimat minél hamarabb papírra vethessem. Később sikerült beütnöm Word-fájlba, majd hosszú időre eltettem, és máson dolgoztam. Most már olvasható a blogomon, remélem, jó szórakozást nyújt.
Znagykati


No comments:

Post a Comment