Klubtalálkozó - Gyöngyfűzés és könyvbemutató

 Nos, olyan pici gyöngyökből fűzök, hogy csak sötét háttér előtt látható, de itt van, fogom!

 Annyi mindennel foglalkozom, hogy könyvet lehetne írni róla :)
És már írtam is...

 Igen, még csak ez az egy könyvem jelent meg kiadásban, na és? Kit zavar?
Az összes többi hozzáférhető a blogomon.
Olvassatok, filmen még nem most fog megjelenni!

Köszönet mindenkinek, aki eljött, és meghallgatott!

Részlet a Szikra Hungarorumból

Wow, már 300-an nézték a blogomat!

Ennek örömére íme egy rövidke kis ízelítő a Szikra Hungarorum c. regényemből:



"Inkább visszavágyott a negyven fokos hőségbe, ahol végre elvegyülhetett a tömegben. A könyvtár ajtaján kifordulva azonban alig csapta a fejébe a sapkáját, máris leszólították.

–  Halász Erik?

Hátrafordult. Két vastagkarú, vastagnyakú, vastag aranyláncot hordó kopasz fickó állt mögötte, a nagyobbik árnyékot vetett rá, pedig delelőn állt a nap. Kétségtelenül hozzá beszéltek, nem volt értelme játszani a hülyét.

–  Igen? – kérdezte.

–  A Boros beszélni akar veled – mondta a nagyobb rágó majszolása közben.

Áron bá már beszélt neki erről a Borosról, ő vette át a hatalmat a pesti alvilágban Martini Ede halála után. Semmit nem tudott róla. Nem is volt kíváncsi rá.

–  Igazából ezer dolgom van – nézett körül gondterhelten, mire a kisebb egy fenyegető mozdulattal közelebb lépett hozzá.

–  A Boros nem tűr visszautasítást – mondta nyomatékosan.

Erik elgondolkodott a lehetőségein, de minduntalan arra jutott, hogy ezzel a Borossal semmiféle közelebbi kapcsolatra nem kíváncsi.

–  Rendben van – bólintott. – De tényleg el kell intéznem valamit. Addig várjatok itt, míg vissza nem jövök.

Az utolsó mondatát kimondva egy láthatatlan energialökettel bombázta meg a két maffiózót, aminek a hatására rögtön elfelejtették korábbi küldetésüket, csak a legutóbb hallott szavaknak volt ereje számukra. A két hústorony egymásra nézett, majd engedelmesen bólintottak.

–  Oké, itt várunk.

–  Jó fiúk! – biccentett Erik könnyedén, majd hátat fordított, és magukra hagyta őket. Egyhamar úgysem tervezte a könyvtár környékére jönni.

Mielőtt a sarkon befordult volna, még visszanézett: a két maffiózó rendületlenül állt a helyén. Gyerekjáték volt elbánni velük, mégis az alvilág érdeklődése egyfajta nyugtalansággal töltötte el, hogy megint azon kapta magát, hogy a zsebeiben kotorászik. Nincs nálad cigaretta, mert leszoktál, emlékeztette magát, aztán továbbsietett, hogy valamivel elterelje a figyelmét.

Még aznap felkereste Áron bát, hogy az öreg nyugalmazott bűnözőtől kérjen tanácsot. Áron bá azt tanácsolta, kerülje el Ede régi sztriptíz bárját. Erik megígérte. Mégis legbelül hajtotta egy késztetés, hogy itt és most pontot tegyen ennek az ügynek a végére. A szombat esti láz először is Ede régi sztriptíz bárjához vitte..."

Szikra Hungarorum

Nagyon nehéz ma a magyar értékeinkről úgy írni, hogy magyarkodónak, valamely szélsőséghez tartozónak nézzenek. Én mégis magyar értékeinkről írtam a Szikra Hungarorum c. regényemben. A misztikum világát korlátok nélkül kibontva ezt a témát nem tudtam kihagyni.
A történet A Három Patkány Éve regényt követi, a szereplők további sorsát követhetjük nyomon, szokásos bonyodalmak útvesztőjében. Ugyanakkor főhajtás az ősi csodák előtt, ugyanakkor társadalmi és világnézeti kritika is, ami elgondolkodtat arról, milyen világot vontunk magunk köré. Jó benne élni?
Jó szórakozást! Jó töprengést!

Szikra Hungarorum

És ne feledkezzünk meg az ajánlott hallgatnivalókról:
Dave Matthews Band: Crash into Me
Tracy Chapman: Give Me One Reason
Stone Sour: Inhale
Slipknot: Before I Forget
Alice in Chains: Nutshell
The Verve: Lucky Man
Foo Fighters: Run
Seether: Rise Above This

Részlet A Három Patkány Éve c. regényből

"Függönyök, drapériák vették körbe a kis zugot az alacsony kis asztallal és a keskeny fekhellyel, fényt egy csupasz villanykörte adott. A kis asztalt csillagmintás terítővel fedték le, egyik sarkán ásványok sorakoztak. Mögötte egy őszülő hajú, komor tekintetű, de mély intellektusú nő ült. Negyven körüli lehetett, haját kontyban hordta, kezében tarot kártyát tartott, előtte kiterítve már feküdt néhány lap. Nyugodt hangon szólalt meg anélkül, hogy felpillantott volna.

- A Mágus és a Bolond.

Melcsi is elképedt, de legjobban Erik és Romuald döbbent le.

- Tudod, kik vagyunk? – kérdezte Erik.

Melcsi sejtelmesen elmosolyodott.

- Már vártunk titeket, Gitta már régen megmondta, hogy felkeres egy régi ismerős, akinek szerepe lesz a tűzvész megfékezésében.

- Üljetek le! – nézett fel most a jósnő, de kijelentése fölöslegesnek bizonyult, mert a két fiú máris a szőnyegen ült Melcsi társaságában, ha nem előzik meg magukat, biztosan padlót fognak.

- Mit tud a tűz megfékezéséről? – kérdezte Romuald akadozó nyelvvel.

A nő letett középre egy kártyalapot, amin az I. szám állt.

- Válaszokat vártok tőlem – nézett vendégeire –, de én csak azt tudom mondani, amit a kártyában látok. És a kártya elmondta, hogy eljön hozzám valaki, aki tudja, hogy szabadult el az átok, és segítséget akar kérni tőlem.

- Mit tud az átokról? – kérdezte most Erik alig titkolt izgatottsággal.

A jósnő azonban kiábrándította.

- Majdhogynem semmit. Számomra az emberek sorsa a fontos. Sok szeghalminak jósoltam egy „rossz korról”, ami év végén jön el, láttam az életükben a katasztrófa bekövetkezését, házaik elvesztését, szomszédjaik halálát... És mikor beteljesült a jóslatom, bűnbakot keresve engem vádoltak a balsorssal. Mintha képes lennék megváltoztatni a természet erejét – Bosszúsan megrázta a fejét, majd lerakott egy újabb lapot. A lap egy villámsújtotta tornyot ábrázolt. A fiúkra pillantott. – Valamelyikőtök azonban tőlem sokkal jobban tudja, mi folyik itt.

- Így van – mondta Erik. – Én vagyok a Mágus, akit említett. Ő itt a bolondozó barátom.

- Mi a működési területed?

Erik feszengve köhintett.

- Az igazság az, hogy megörököltem egy boszorkány tudását egy olyan... két hete. Az odakint nem szélsőséges időjárás, hanem az átok személyesen, amit én indítottam útjára.

- Két hete? – nevetett fel a jósnő, de Erik komoly arcát látva rájött, egyáltalán nem viccelt. Döbbenten nézett össze a húgával. – De ha te indítottad el, akkor meg is tudod állítani, aztán be is fejeződik minden. Nem értem, miért vagytok akkor itt?

- Mert nem ilyen egyszerű a helyzet. Én nem kértem ezt a tudást. Úgy jött hozzám, hogy még mindig nem tudok mit kezdeni vele. Talán meg tudom magyarázni. Biztosan hallott már Emeséről, egy ősi boszorkányról.

- Nem.

Most Erik és Romuald nézett össze zavartan.

- Emese, a Néző. Ő felelős mindezért, az ő tudását kaptam meg. Ő is... ezoterikával foglalkozott, mint maga.

Gitta tanácstalanul tette le a kártyáit az asztal szélére.

- Talán Izabella.

- Igen – derült fel Melcsi. – A napokban Izabellától hallottam valamit boszorkányokról, és minden második szava devla volt.

- Beszélhetnék vele esetleg? – fordult hátra Erik, de Melcsi megrázta a fejét.

- Izabella az a fajta cigányasszony, aki minden titkot tud, de semmit nem lehet kihúzni belőle. Különben is hamarosan indulnunk kell, a taxi mindjárt itt van.

- Még valami – mondta gyorsan Erik. – Ha a kártyáiban látta a katasztrófát, meg tudná mondani azt is, körülbelül meddig tart? Milyen kilátásaink vannak?

A jósnő elmosolyodott.

- Az attól függ, milyen gyorsan lépsz. Minden rajtad múlik.

- Nem csak rajtam múlik – kérte ki magának Erik, mert ettől a választól tartott. – Rengeteg dolog akadályoz, itt van mindjárt a tömeghisztéria. Irtó nagy segítség lenne, ha mégis kiolvasna nekem valamit a lapjaiból.

Gitta a kirakott kompozícióra pillantott, majd gyors mozdulatokkal összeszedte, és visszatette a tokjába.

- Már mondtam, te sokkal jobban ismered a történetet, tudod, mit kell tenned, amit én mondhatok, félek, csak összezavarna.

Romuald csalódottan nézett barátjára.

- Akkor hiába jöttünk?"

A Három Patkány Éve

Klasszikus fantasy filmeken nőttem fel. Míg a korombeli lányok a Dirty Dancingre indultak be, addig engem a Sólyomasszony és a Willow ejtett rabul. Szó szerint tátott szájjal bámultam a 2001 Űrodüsszeiát, és mindent, ami a misztikummal, rejtélyekkel, az űrrel foglalkozott. Én is ilyeneket akartam írni. Már tinédzser koromban komolyan hittem, hogy képes vagyok olyan történeteket írni, mint George Lukas, szerencsére elég vizuális vagyok, ezért elkezdtem papírra vetni saját kis filmjeim forgatókönyveit.
Ahogy az évek haladtak, a racionalitás világában élők elhitették velem, hogy az a világ, ami a fejemben él, csak fantázia, sosem történhetne meg, legfőképp nem Magyarországon. Milyen kár, gondoltam, az összes történetemet át kell tennem Hollywoodi környezetbe, ha ismert akarok lenni? Szerencsére nem hallgattam ezekre a gondolatokra, csak eltávolítottak volna önmagamtól. Igen is, történhetnek csodák, ha megengedjük megtörténni őket! Igen is, megtörténhetnek Magyarországon is! Máris történik, észreveszitek?
A Három Patkány Éve c. regényemet a 2000-es év körüli világvége hangulat ihlette, de akkor nem tudtam befejezni, végülis nem lett vége a világnak. Csak évekkel később jöttem rá, hogy van több világvége is egy ember életében (lsd: 2012 - szintén elmúlt), amúgy meg nincs olyan katasztrófa az életünkben, ami totálisan, végérvényesen elsöpörne minket. Katasztrófa ma is van Magyarországon. De mi még mindig itt vagyunk!


Ajánlott hallgatnivalók:

Tenacious D: Wonderboy

Alice in Chains: Would

Candlebox: Cover Me

Stone Sour: Wicked Game

Deftones: Passenger

Radiohead: Pyramid Song

Mumford and Sons: After the Storm

Foo Fighters: Walk

Mielőtt még más történetekre is rátérnék, íme egy részlet Az Álomdémon és a legnagyobb istenek háborúja c. regényemből. A történet szálai Az Álomdémonban elmesélt eseményeket követik, melyben istenek és emberek bonyolult cselszövése életveszélyes helyzetekbe lökik Forrásföld két ősi Démonját.

"- Sok mindenre rájött idelent Deive – mondta Lauma, mikor már órák óta meredtem a semmibe. – Megtudta, milyen kapcsolat fűz téged Vizunashoz. Megtudta, mire születtél, habár lehet, már korábban is sejtette… Úgy akarta rendezni, hogy kénytelen legyél feléleszteni őt a halálból.

Belefúrtam a tekintetemet a homályba. Deive becsapott megint. Még mindig képes volt arra, hogy ő mozgassa a szálakat.

- Ez nem történhet meg. Deive mindenkit elpusztít maga körül.

- Nem… – suttogta Lauma. – Nem történhet meg.

Homályos tekintettel néztem rá. Lauma csak futólag pillantott felém, de amint észrevett egy fénylő csíkot az arcomon lefelé futni, rajtam maradt a pillantása.

- Mit tervezel? – kérdeztem félve.

- Semmit – felelt. – Semminek nem kell történnie. Hazamész, Harris.

- Nélküled? – megráztam a fejemet. – Nem. Felejtsd el!

- Gondolkozz! – mondta Lauma, holott a levegővétel is fáradtságos volt számára. – Csak úgy akadályozhatod meg Deive tervét, ha nem teszel semmit.

- Elég ebből! – emelkedtem fel. – Hadd gondolkozzam! Kitalálok valami megoldást.

Lauma türelmesen nézte, ahogy fel-alá járkálok előtte. Pontosan éreztem, mire gondol. Ő már felkészült. Ő már nem félt az elmúlástól.

- Eszedbe ne jusson feladni! – fenyegettem meg. – Én soha nem adom fel.

- Deive elfoglalt egy részt belőlem – mondta alig hallhatóan. – A testemben van, érzem a gondolataimban. Nem viheted őt fel az én testemben. Ha erőre kap, legyőz, és akkor elhalványul bennem Lauma képzelete. Egy idő után nem lesz többé Bonnie. Nem lesz többé Lauma…

- Nem, ha megakadályozom – kiáltottam vehemensen, és magam is meglepődtem, amint a hangom visszhangzott a csarnokban.

A lányhoz mentem, és leguggoltam elé.

- Nem mehetek el, ezt ne is kérd tőlem – magyaráztam. – Nem élhetek azzal a tudattal, hogy nem próbáltam meg mindent.

Lauma szemébe az elérzékenyülés könnyei gyűltek.

- Én itt fogoly vagyok – mondta egy halvány mosoly kíséretében.

Képtelen voltam látni, ahogy beletörődik abba, amibe én nem tudok. Lehet, hogy durván bánt vele Deive, lehet, hogy rengeteget szenvedett, de az életkedve, az nem hagyhatja el soha!

Felálltam, és közelebb intettem a csendben várakozó barzdukokat.

- Hozzatok egy szekeret… vagy talicskát!

- Harris! – kezdett tiltakozni a lány, de olyan parazsat látott a szememben, ami meglepte, ezért elnémult.

Ellenkezés nélkül hagyta, hogy a barzdukok felemeljék, és egy kocsira fektessék. Tehetetlenül álltam mellette, mert nem érhettem hozzá, pedig úgy segítettem volna neki. Mikor Lauma kényelmesen az oldalára kuporodott, és a barzdukok mellé fektették tépett, de még fénylő haját, mellé térdeltem, és Lauma rám mosolygott.

- Bárhogy is alakul – mondta –, én nem felejtelek el. Kedveltelek, igazán."

Kedves ismerősöm javaslatára az Álomdémon sorozatom két kötete elérhető e-book formátumban is:

Az Álomdémon mobi
Az Álomdémon 2. mobi

"A férfi ritkás szakállt, kötött pulóvert és farmert viselt, egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ahogy az ember az orvosokat elképzeli. Irodája krémszínűre volt festve, és félig üres volt, az íróasztalon, székeken és régi könyvespolcon kívül nem is fedeztem fel érdemi dolgot, csak a zöld növényeket az ablakban.

- Nos, miben segíthetek?

Hátradőlt székében, és széttárt kezének ujjai úgy érintették egymást, mint ahogy a fontos emberek szokták ezt tenni. Lemerném fogadni, hogy ezt a mozdulatot oktatják az egyetemen.

- Nemrég… nemrégiben… - kezdtem dadogva, azt sem tudtam, miből induljak ki. – A kezembe került az egyik könyve.

Felmutattam a művet. A doktor türelmesen figyelt.

- Épphogy csak beleolvasgattam, de úgy tűnt, hogy nagyon hasonlít az én élmény­eimre, amit az utóbbi időben éltem át.

- Élményeire?

Felkeltettem az érdeklődését.

- Nézze, lehet, hogy zavaros lesz egy kicsit, amit mondok, de én se nagyon értem, ezért van szükségem egy szakértőre.

- Hallgatom – mondta a doktor, és az asztalra tette a szemüvegét.

El sem hittem, hogy itt ülök egy agyturkász székében, mindazok ellenére, hogy barátom óvott tőle, de már belekezdtem, nem volt visszaút. Dr. Berkeley egyébként szimpatikus volt, és komolyan kíváncsi voltam a véleményére.

- Azt hiszem, időnként a síkok közt utazgatok.

A doktornak arcizma sem rándult.

- Különös álmaim vannak, amiknek külön története van. Az hiszem… Tulajdon­képpen nem magamtól jöttem erre rá, hanem az álmom szereplői mondták el. Pontosan tájékoztattak arról, hogy én egy démon vagyok, és ők egy másik síkon megidéztek engem, és én átkerültem a saját síkomról az ők síkjára.

Dr. Berkeley most az asztalra könyökölt.

- Lassabban – intett. – Hogy is van ez?

- A síkok közti utazás – mutogattam izgatottan. – Én sem értem, de hallottam már ilyesmiről. Az egyik helyen egyszer csak eltűnök mindenestől, aztán egy teljesen más világban vagy időben hirtelen megjelenek a semmiből. Közben pedig egy utazás zajlik valójában. Legalábbis én így képzelem el.

A doktor hosszan nézett, mielőtt megszólalt.

- Azért rontott be hozzám, hogy megossza velem egy sci-fi élményét?" 

Idézet Az Álomdémon c. könyvemből.