Könyv és ekönyv

Új könyvem, A három patkány éve már ekönyvben is elérhető:

https://undergroundbolt.hu/termek/a-harom-patkany-eve-ekonyv/

Hagyományos könyv formátumban pedig itt vásárolható meg: 

https://undergroundbolt.hu/termek/a-harom-patkany-eve-elorendelheto

 Kedvcsinálóként itt egy kis részlet belőle: 

"– Elátkozták! – kiáltotta az aggastyán napóleoni pózban gombjukba akasztott kézzel. – Elátkozták az országot! Patkányok áradata önt el minket. Tűz perzsel fel, víz fog elönteni. Szél fog széttépni mindent! Aztán a föld fog elnyelni minket, gyermekeim! Amikor az évnek vége lesz, figyeljétek meg, A VILÁGNAK IS VÉGE LÉSZEN!

A tömeg (tíz ember) elhűlve pislogott. Volt, aki rögtön hátat fordított, és inkább az újságosbódénak szentelte a figyelmét, de a többség csak susmorgott, és nyugtalanul forgolódott.

  – Melyik Bibliából szedi ezeket a jóslatokat? – nézett össze két útépítő munkás.

  – Elég ebből, vén buzeráns! – állt ki a tömegből egy kopasz, hátizsákos fiatal. – Eleget hallottunk. Oszd máshol az észt!

  – Hadd mondja! – szólalt fel egy idős asszony, de többen le is hurrogták.

  – Tényleg elég volt már ebből – mondta egy szövetkabátos aktatáskás. – Most már minden évben vége lesz a világnak? És mi lesz jövőre? Akkor is?

   A kopasz fiú bátorítást kapva feltűrte fekete dzsekije ujját, hogy móresre tanítsa az aggastyánt. Egy lépést sem tudott tenni, egy magas, komor arcú, hivatalos modorú öltönyös lépett elé.

  – Minden rendben – mondta egy másik öltönyös a tömegnek, és felvillantott egy igazolványt, amit senki nem volt képes kielemezni. – Urai vagyunk a helyzetnek.

  – Félre innen, majd én megmutatom a vén szarosnak! – erősködött a kopasz fiú, de a komor arcú öltönyös miatt nem tudott az öreg közelébe jutni. A komor arcúnak ráadásul sokkal szélesebb volt a válla, termete magasabb volt, orrát a korábbi bokszolóévek alatt tömpévé verték. Csupán kiterjesztette a karját, hogy hátrább terelje a fiút a helyszínről, majd a fiú visszatántorgott a tömegbe. Ketten ragadták meg a karját, hogy visszanyerje az egyensúlyát.

A két öltönyös ezután hátat fordított a civileknek, megragadták az aggastyánt a grabancánál, és elcipelték avatatlan szemek elől.

  – Világvége, Miklós? – kérdezte Laczkovics morózusan. – Múlt héten még a szeretetről és a békéről prédikáltál. Azelőtt meg használtautókat adtál el a Tesco parkolóban.

Miklós, a hajlott hátú, csont sovány, nagyszakállú öregember szerényen vállat vont. Gumiarca mély ráncokba húzódott, szürke szemében a korával ellentétben még fiatalos frissesség csillogott.

  – Mindig is médiaszemélyiség voltam – mondta magától érthetően, és könnyed mozdulattal félresimított egy csapzott ősz tincset az arcából, mint egy művész.

  – Engem nem érdekel, mivel hülyíted az embereket – mondta Laczkovics kimérten. – De erről, amit most csinálsz, beszélned kell!

Miklós szeme ártatlanul elkerekedett.

  – Senkit nem bántottam meg. Nézze, nem rég még aprót is dobtak nekem – Zsebébe nyúlt, és néhány érmét vett elő. – Még egy magamfajta csövesnek is meg kell élnie valahogy.

  – Jó, jó, ugorjuk át a szentimentalizmust. Hogy lettél próféta?

  – Hát, csak az lettem – felelte Miklós természetesen.

Laczkovics összenézett a krumpliorrú ügynökkel. Kezdte elveszteni a türelmét.

  – Sokszor segítettél már, öreg. Most is némi infóra van szükségem. Honnan jön a világvége látomás?

  – Hát, a tévéből – felelt Miklós, és azt várta, a többiek megértsék végre, mi történik vele. – Békésen néztem a hírműsort azzal a hittel eltelve, hogy hamarosan eljön a világbéke és össznépi ölelkezés, mikor az időjárás jelentő felém fordult, és részletezni kezdte, hogy a három patkány hogyan fogja eltörölni az országot a térképről." 

 

Kis Magyar Bestiárium 3.

3. A tiszai aligátor

A tiszai aligátor a gladiátorok rendjébe és a kondenzátorok családjába tartozik. Különös ismertetőjele, hogy csak a Tisza magyarországi szakaszán lehet rábukkanni, másfelé hiába is keresnénk. Az aligátor ronda és rosszindulatú állat, ezért nem is ajánlatos, hogy felkeressük.

A tiszai aligátorból eddig még egy példányt figyeltek meg – egy pillanatra, ezért azt feltételezik, hogy egy magányos egyedről van szó. Egyes kutatók feltételezik, hogy az állat közeli rokona a nílusi krokodilnak, talán egy hazánkba szakadt mellékága. Mindazonáltal nehéz elképzelni, hogy egy krokodil fogja magát, elhagyja kényelmes meleg nílusi otthonát, a Földközi-tengeren és a Boszporuszon keresztül felúszik a Fekete-tengerbe, onnan fel a Dunán, majd a Tiszában letelepszik, és családot alapít. Hogy a tudósok mire alapozzák e feltevésüket, rejtély.

Az aligátor visszataszító külsejű hüllő, szürkés zöld bőre van, kalapácsszerű feje, oldalt két kidülledő szemmel. A vízben úszva egy korhadt fatörzshöz hasonlít, de ebből kiindulva nem kell mindjárt azt hinni, hogy minden korhadt fatörzs egy-egy aligátor. Mellső lábaival ügyetlenül bánik, ezért a modora is rendkívül rossz, mivel étteremben nem tudja a kést és a villát használni, tehát evőeszközök nélkül eszik. Valami érzékenység mégis lapulhat benne, mert feljegyeztek egy esetet, miszerint az aligátor barátságot kötött egy kislánnyal. A kislány elmondása szerint a hüllő nagyon kedves volt, és folyton azt hajtogatta: „Haza.” Más legendák szerint az aligátor aligha lehet büszke nílusi rokonaira, mert krokodilbőr csizmát hord és kajmánbőrből készült pénztárcát.

A tiszai aligátor közismert féktelen étvágyáról, imádja a folyami halakat, békákat, vízimadarakat és egyéb folyópartra tévedt jószágokat. Egyik mértéktelen zabálását a közelmúltban rendezte, ami a néphagyományban a „2000-es tömeges tiszai halpusztulás” néven maradt fenn.

A bihartordai fekete párduc

A Kis Magyar Bestiárium mítikus lényeinek második leírása:

2. A bihartordai fekete párduc

A bihartordai fekete párduc csak éjszaka aktív, ezért még senki sem látta. Sokan ezért láthatatlannak hiszik, a fekete párduc pedig a fűben lapulva mosolyogva hallgatja a mezőn dolgozó emberek meséit.

Az állat előfordulása a bihari szavannás-sztyeppés vidék, a lakott területeket messze elkerüli. Gyakorlott szemű természetjáró azonban egyfajta szabadidőruha emblémáján is ott találja, amint rá akar vetődni arra, aki őt „pumának” nevezi. A fekete párduc jellegzetességei: hegyes fülek, kipödört bajusz, fekete bőrdzseki, bőrnadrág, bőrcsizma. Elengedhetetlen tartozéka egy chopper, ami letámasztott állapotban az állat tartózkodási helyét jelzi. A hím párduc hosszú hajat és tetoválásokat visel, ettől teljesen függetlenül a nőstény párduc is.

A párduc hússal táplálkozik, a fiatalabb példányok kétéves korukig főleg Túró Rudival és cukorkával. A felnőtt fekete párduc kiegészíti még étrendjét vízzel, péksütemény-félékkel és sörrel is. A közhiedelemmel ellentétben nem vadászik jámbor háziállatokra, ő csupán nőstény társait hajtja fel.

Sokan kutatták már a bihartordai fekete párduc rejtélyét, de rá eddig még nem bukkantak a föntebb említett okokból kifolyólag. Mégis a helyiek rajongása és tisztelete miatt több kutató vállalkozott a keresésére. Egyesek találtak elmosódott nyomokat egy-egy motoros találkozó után, de az élő állatot még nem sikerült lencse végre kapniuk. A helyiek közül néhányan állítják, hogy éjszakánként látták a vasútállomás környékén dohányozni, vagy a restiben egy pohár csapolt sör mellett, de ezekre a hiedelmekre nincs magyarázat. A bihartordai fekete párduc létezésére az egyetlen bizonyíték egy nagyrábéi kocsma hátsó traktusában a falra kiterített fekete párducbőr, amit egy termetes példány felejthetett ott egykoron.