Kis Magyar Bestiárium 3.

3. A tiszai aligátor

A tiszai aligátor a gladiátorok rendjébe és a kondenzátorok családjába tartozik. Különös ismertetőjele, hogy csak a Tisza magyarországi szakaszán lehet rábukkanni, másfelé hiába is keresnénk. Az aligátor ronda és rosszindulatú állat, ezért nem is ajánlatos, hogy felkeressük.

A tiszai aligátorból eddig még egy példányt figyeltek meg – egy pillanatra, ezért azt feltételezik, hogy egy magányos egyedről van szó. Egyes kutatók feltételezik, hogy az állat közeli rokona a nílusi krokodilnak, talán egy hazánkba szakadt mellékága. Mindazonáltal nehéz elképzelni, hogy egy krokodil fogja magát, elhagyja kényelmes meleg nílusi otthonát, a Földközi-tengeren és a Boszporuszon keresztül felúszik a Fekete-tengerbe, onnan fel a Dunán, majd a Tiszában letelepszik, és családot alapít. Hogy a tudósok mire alapozzák e feltevésüket, rejtély.

Az aligátor visszataszító külsejű hüllő, szürkés zöld bőre van, kalapácsszerű feje, oldalt két kidülledő szemmel. A vízben úszva egy korhadt fatörzshöz hasonlít, de ebből kiindulva nem kell mindjárt azt hinni, hogy minden korhadt fatörzs egy-egy aligátor. Mellső lábaival ügyetlenül bánik, ezért a modora is rendkívül rossz, mivel étteremben nem tudja a kést és a villát használni, tehát evőeszközök nélkül eszik. Valami érzékenység mégis lapulhat benne, mert feljegyeztek egy esetet, miszerint az aligátor barátságot kötött egy kislánnyal. A kislány elmondása szerint a hüllő nagyon kedves volt, és folyton azt hajtogatta: „Haza.” Más legendák szerint az aligátor aligha lehet büszke nílusi rokonaira, mert krokodilbőr csizmát hord és kajmánbőrből készült pénztárcát.

A tiszai aligátor közismert féktelen étvágyáról, imádja a folyami halakat, békákat, vízimadarakat és egyéb folyópartra tévedt jószágokat. Egyik mértéktelen zabálását a közelmúltban rendezte, ami a néphagyományban a „2000-es tömeges tiszai halpusztulás” néven maradt fenn.

A bihartordai fekete párduc

A Kis Magyar Bestiárium mítikus lényeinek második leírása:

2. A bihartordai fekete párduc

A bihartordai fekete párduc csak éjszaka aktív, ezért még senki sem látta. Sokan ezért láthatatlannak hiszik, a fekete párduc pedig a fűben lapulva mosolyogva hallgatja a mezőn dolgozó emberek meséit.

Az állat előfordulása a bihari szavannás-sztyeppés vidék, a lakott területeket messze elkerüli. Gyakorlott szemű természetjáró azonban egyfajta szabadidőruha emblémáján is ott találja, amint rá akar vetődni arra, aki őt „pumának” nevezi. A fekete párduc jellegzetességei: hegyes fülek, kipödört bajusz, fekete bőrdzseki, bőrnadrág, bőrcsizma. Elengedhetetlen tartozéka egy chopper, ami letámasztott állapotban az állat tartózkodási helyét jelzi. A hím párduc hosszú hajat és tetoválásokat visel, ettől teljesen függetlenül a nőstény párduc is.

A párduc hússal táplálkozik, a fiatalabb példányok kétéves korukig főleg Túró Rudival és cukorkával. A felnőtt fekete párduc kiegészíti még étrendjét vízzel, péksütemény-félékkel és sörrel is. A közhiedelemmel ellentétben nem vadászik jámbor háziállatokra, ő csupán nőstény társait hajtja fel.

Sokan kutatták már a bihartordai fekete párduc rejtélyét, de rá eddig még nem bukkantak a föntebb említett okokból kifolyólag. Mégis a helyiek rajongása és tisztelete miatt több kutató vállalkozott a keresésére. Egyesek találtak elmosódott nyomokat egy-egy motoros találkozó után, de az élő állatot még nem sikerült lencse végre kapniuk. A helyiek közül néhányan állítják, hogy éjszakánként látták a vasútállomás környékén dohányozni, vagy a restiben egy pohár csapolt sör mellett, de ezekre a hiedelmekre nincs magyarázat. A bihartordai fekete párduc létezésére az egyetlen bizonyíték egy nagyrábéi kocsma hátsó traktusában a falra kiterített fekete párducbőr, amit egy termetes példány felejthetett ott egykoron.

Kis Magyar Bestiárium

És most valami egészen más.

Fiatalon, még újságíró koromban éltem-haltam a humoros írásokért, ebből született meg a Kis Magyar Bestiárium című sorozat, amelyben mítikus állatfajokat mutattam be szatírikus stílusban. Most véletlenül rábukkantam eme remekműre, ezért megosztom az első bejegyzést:

1. A mecseki tigris

Sokan kétségbe vonják a Mecsekben élő tigrispopuláció létezését, pedig valóságos élőlényről van szó.

A tigris valójában Magyarországon őshonos állatfaj volt, de már régen kihalt. Első példányait még a honfoglaló magyarok hozták a Kárpát-medencébe, és kacagány néven nevezték. A kacagány sárga szőrű nagymacskaféle volt hátán fekete csíkokkal, hegyes fogai és karmai voltak. Tetszetős bundája miatt előszeretettel vadászták eleink. A kacagányt hamarosan csak mente és jurta szőnyeg formájában lehetett látni, ami rövidesen a kihalásához vezetett.

A napjainkban észlelt tigris a közhiedelemmel ellentétben nem megszökött, se nem eltévedt, ő az Indonesia Toursszal érkezett hazánkba. Egyszerű turista ő, aki imád a természetben járni, és könnyen felismerhető a nyakában lógó japán fényképezőgépről. Ritkán mutatja magát, igen szégyellős fajta, jobbára csak tizenéves gyermekek társaságát kedveli. A mecseki tigris éjszaka turistaszállásokon alszik, nappal ősei nyomait keresi az erdőben és a múzeumokban. Tápláléka főleg szendvicsekre és Coca-Cola Vanillára korlátozódik, de nem veti meg a hazai gyártású ropit sem. A mecseki tigris nem igen áll szóba a helyiekkel, mert azok rendszerint elfutnak előle. Azt hiszik, a tigris veszélyes jószág, ezért minduntalan próbálják megkeresni, hogy lelőjék, mások előszeretettel gyűjtik a tigris által elszórt kólásüvegeket és használt ceruzaelemeket.

A mecseki tigrisre eddig még nem bukkantak, de egy szemtanú állítja, hogy látta a busz hátuljában integető nagymacskát, amint a Baranyajenő-Szingapúr járattal elhagyta az országot.