Nos, őszintén, A Három Patkány Évének legrégebbi jegyzeteiben Dehát meghal a történet végén. Utalásokat is látunk erre Erik egyik látomásában. Azonban mire odaértem a barlangos jelenethez, nem volt szívem megölni. Dehát karakterét, mint sok mást az életből merítettem, tényleg létezik, csak a polgári neve más. Úgy megszerettem, hogy szántam még neki jópár szerepet: ő lett az aktuális mindenlében kanál barát, aki mindig rosszkor jelenik meg, pedig be van tojva mindentől. Fontos szerepe lett a második részben is, nemcsak hogy feldobja a hangulatot az első rész komorsága után, de fegyvertelenül kiáll a rendőrök elé, hogy a barátait védje. Egy hős.
A többi karaktert is új kalandra kellett hívni, Romi és Vali összeköltözik, és Erik rebootolja az életét a fővárosban. Új szereplők is megjelennek, mint a maffiafőnök, a boszorkánylány és egy elfuserált mágusnövendék egy amatőr főgonosz szerepében. A Szikra Hungarorumot könnyű volt írni, lazább a hangulat, vitt magával a történet, és ez volt az első, amit már teljes egészében számítógépen írtam. Vége a spirálfüzetes bénázásnak!
Természetesen hosszas kutatómunka van a háttérben: a koronázási ékszerek és egyéb helyszínek. Debrecen régóta kedvenc városom, sokat jártam oda tanulni, vagy csak csatangolni, mozizni egyet. Mondhatni, elég jól ismerem. Budapest ellenben egy fehér folt volt számomra, egészen addig csak a repülőtéren és pályaudvarokon jártam. A párommal együtt csak újabban fedeztük fel a főváros báját, és persze elcipeltem olyan lehetetlen helyekre is, mint a Szent István bazilika is, mondván, hogy nézzük meg a Szent Jobbot, de én közben fotóztam a szememmel, mindent memorizáltam bent, és az én szemeim előtt egy történet végkifejlete játszódott le. Senki nem volt képes meglátni, csak én.
Az elképesztő nehézségek ellenére, amivel a szereplők szembenéznek, a regény pozitzívan végződik. Nem hal meg senki. Még Dehát sem. A szereplők erősebbek lesznek és magabiztosabbak, és erre szükségük is van a következő történetben...
Znagykati
No comments:
Post a Comment