Miért nem működhet a Trónok Harca a mai modern korban?
Ser Jorah unott arccal támaszkodott az asztalra, miközben
ujjai dallamtalan ütemet doboltak az asztalon. Valójában nem szórakozottságában
dobolt, hanem Lord Varys idegesítő hümmögéséről próbálta elterelni a figyelmét.
-
Kérlek,
Lord Varys! – szólt bele hirtelen a teremben uralkodó csendbe.
A tanácsos rögvest kizökkent a mantra
mormolásából, így elhallgatott, és letette a rózsafüzérét az ölébe.
Bosszankodva felsóhajtott, de mielőtt még megszólalhatott volna, Ser Jorah modortalanul
a szavába vágott.
-
Koncentrálhatnánk
a feladatunkra?
-
Hogyne!
– felelt Lord Varys epésen. – Mihelyst összegyűlik a „tanács” már „tanácskozhatunk”
is.
Ser Jorah pontosan tudta, mire célzott
a narancssárga tógás tanácsos. A székekkel telezsúfolt irodahelyiségben
egyelőre rajtuk kívül csak Szürke Féreg és Missandei voltak jelen egymás
mellett ülve a második sor szélén. Bár ők mindig együtt voltak.
A falon csak az óra kattogása jelezte,
hogy múlik az idő, ebbe a mélységes csendbe rontott be Tyrion. A törpe haja
összekócolódott az utazástól, arcát düh és kimerültség festette vörösre.
-
Ez
hallatlan! – kezdte rögtön, ahogy belépett az irodába. – Ez a sok lépcső!
-
Elnézést
kérek a kényelmetlenségedért! – hajolt meg illedelmesen Varys.
-
Ennyi
lépcsőt megmászni csak azért, hogy egy alagsorban találjam magam!
-
Nos,
igen – köszörülte meg a torkát Ser Jorah. – Itt volt a legolcsóbb a terembérlés.
Ez mégis csak a City!
-
Simán
beülhettünk volna egy kocsmába is! – elégedetlenkedett tovább Tyrion, mire Lord
Varys figyelmeztetőleg felemelte az ujját.
-
Csakhogy
mi egy földalatti csoportosulás vagyunk. Kerülnünk kell a feltűnést.
-
Földalatti
– ismételte a szót Tyrion kelletlenül, és miközben megigazította magán a
zakóját, ismét csak elővette a felháborodás. – Azt ígértem, gond nélkül bejuttatlak
titeket a fővárosba, így lett. Nem voltak kapuk és őrök, így lett. De az kinek
a kibaszott ötlete volt, hogy nem lehet éles tárgyakat felvinni a repülőgépre?!
Elvették tőlem a Királynő Segítője kitűzőmet, és ki kellett dobnom egy kukába!
Tyrion elvárta volna, hogy társai szimpátiát
mutatva felsóhajtanak, de csak hümmögtek.
-
Sok
idő eltelt, míg utoljára itt jártál – magyarázta Ser Jorah. – Senki nem hord
fegyvert.
Tyrion döbbenten nézett Szürke Féregre.
-
Én
is otthon hagytam a lándzsámat – mondta a harcos röviden.
-
És
a sereg? – értetlenkedett Tyrion. – Hová rejtettél nyolcezer embert?
-
A
városban lebzselnek turistának álcázva magukat.
-
És
a dothrakik?
-
Ős
is beolvadtak, ne izgulj!
-
Mégis
hogy? Boltot nyitottak?
-
Nem.
Taxit vezetnek.
Tyriont még jobban kimerítette ez a
beszélgetés, ezért inkább leült az első sor egyik székére.
-
A
fegyverekkel vívott harc sosem vezet eredményre – mondta most Lord Varys
békésen mosolyogva ültében.
-
Lefogadom,
ezt is a Buddha nevű főveréb tanította neked.
Lord Varys megbocsájtóan elmosolyodott,
és tógája redőibe rejtette a kezeit.
-
Én
már nem foglalkozom háborúkkal és ármánykodással – mondta béketűrő hangon. – Az
én utam a szeretet és az adakozás.
Tyrion végignézett a többieken, és
mindenkinek az arcáról azt olvasta le, amit ő maga is gondolt ebben a percben.
-
Halljam,
mi hír Havas Jonról? Már itt kellene lennie – kérdezte, mikor megnyugodott.
-
Havas
Jon úton van – jelentette Ser Jorah. – De váratlan fennakadással kellett
szembenéznie: több óra várakozás van az M25-ös körgyűrűn.
-
Tudhattam
volna! – sóhajtott fel Tyrion. – És mi akarunk háborút szervezni? Mi van az
írekkel?
-
A
Greyjoyok lemondták. Valami vita egy unokatestvértalálkozón. Páran kórházban
kötöttek ki.
-
A
spanyolok?
-
Ellaria
úrnő még nem jelzett vissza, pedig számtalan email emlékeztetőt küldtem neki,
és a facebookon is ráírtam. Gyanítom, hogy rájuk sem számíthatunk.
Mielőtt még valaki megjegyzést
fűzhetett volna az elhangzottakhoz, egy titkár nyitott ajtót, és egy telefont
még mindig a fülén tartva benézett.
-
Ser
Jorah! Szörnyű hírek! Daenerys királynő halott!
Mindenki felpattant, és egyszerre
fordultak a titkár felé riadt tekintetekkel.
-
A
Királyi Légierő – magyarázta a titkár. – A légvédelmi vadászgépek egyszerűen
kilőtték őt és a sárkányait!
A hirtelen beállt csend az előbbinél is
tapinthatóbb volt. A titkár részvétteljesen kiment, és visszacsukta az ajtót a
gyűlésre.
-
Akkor
vége hát – zökkent le Lord Varys könnyes szemmel a székére.
-
Azt
nem hagyom – motyogta Tyrion. – Lennie kell valami… Az emlékére… A fenébe, nem
tudok így gondolkodni! Adnak itt bort?
Ser Jorah megrázta lehorgasztott fejét.
-
Csak
kávét.
Tyrion már indult volna az ajtó felé,
de most megtorpant, és olyan tekintettel fordult vissza, mint aki csak most
kezdi felfogni, hogy nemcsak a királynőjük halott, nemcsak a hadjárat rekedt
meg, de az egész élete fenekestül felfordult.
-
Kávét???