Új könyvem, A három patkány éve már ekönyvben is elérhető:
https://undergroundbolt.hu/termek/a-harom-patkany-eve-ekonyv/
Hagyományos könyv formátumban pedig itt vásárolható meg:
https://undergroundbolt.hu/termek/a-harom-patkany-eve-elorendelheto
Kedvcsinálóként itt egy kis részlet belőle:
"– Elátkozták! – kiáltotta az aggastyán napóleoni pózban gombjukba akasztott kézzel. – Elátkozták az országot! Patkányok áradata önt el minket. Tűz perzsel fel, víz fog elönteni. Szél fog széttépni mindent! Aztán a föld fog elnyelni minket, gyermekeim! Amikor az évnek vége lesz, figyeljétek meg, A VILÁGNAK IS VÉGE LÉSZEN!
A tömeg (tíz ember) elhűlve pislogott. Volt, aki rögtön hátat fordított, és inkább az újságosbódénak szentelte a figyelmét, de a többség csak susmorgott, és nyugtalanul forgolódott.
– Melyik Bibliából szedi ezeket a jóslatokat? – nézett össze két útépítő munkás.
– Elég ebből, vén buzeráns! – állt ki a tömegből egy kopasz, hátizsákos fiatal. – Eleget hallottunk. Oszd máshol az észt!
– Hadd mondja! – szólalt fel egy idős asszony, de többen le is hurrogták.
– Tényleg elég volt már ebből – mondta egy szövetkabátos aktatáskás. – Most már minden évben vége lesz a világnak? És mi lesz jövőre? Akkor is?
A kopasz fiú bátorítást kapva feltűrte fekete dzsekije ujját, hogy móresre tanítsa az aggastyánt. Egy lépést sem tudott tenni, egy magas, komor arcú, hivatalos modorú öltönyös lépett elé.– Minden rendben – mondta egy másik öltönyös a tömegnek, és felvillantott egy igazolványt, amit senki nem volt képes kielemezni. – Urai vagyunk a helyzetnek.
– Félre innen, majd én megmutatom a vén szarosnak! – erősködött a kopasz fiú, de a komor arcú öltönyös miatt nem tudott az öreg közelébe jutni. A komor arcúnak ráadásul sokkal szélesebb volt a válla, termete magasabb volt, orrát a korábbi bokszolóévek alatt tömpévé verték. Csupán kiterjesztette a karját, hogy hátrább terelje a fiút a helyszínről, majd a fiú visszatántorgott a tömegbe. Ketten ragadták meg a karját, hogy visszanyerje az egyensúlyát.
A két öltönyös ezután hátat fordított a civileknek, megragadták az aggastyánt a grabancánál, és elcipelték avatatlan szemek elől.
– Világvége, Miklós? – kérdezte Laczkovics morózusan. – Múlt héten még a szeretetről és a békéről prédikáltál. Azelőtt meg használtautókat adtál el a Tesco parkolóban.
Miklós, a hajlott hátú, csont sovány, nagyszakállú öregember szerényen vállat vont. Gumiarca mély ráncokba húzódott, szürke szemében a korával ellentétben még fiatalos frissesség csillogott.
– Mindig is médiaszemélyiség voltam – mondta magától érthetően, és könnyed mozdulattal félresimított egy csapzott ősz tincset az arcából, mint egy művész.
– Engem nem érdekel, mivel hülyíted az embereket – mondta Laczkovics kimérten. – De erről, amit most csinálsz, beszélned kell!
Miklós szeme ártatlanul elkerekedett.
– Senkit nem bántottam meg. Nézze, nem rég még aprót is dobtak nekem – Zsebébe nyúlt, és néhány érmét vett elő. – Még egy magamfajta csövesnek is meg kell élnie valahogy.
– Jó, jó, ugorjuk át a szentimentalizmust. Hogy lettél próféta?
– Hát, csak az lettem – felelte Miklós természetesen.
Laczkovics összenézett a krumpliorrú ügynökkel. Kezdte elveszteni a türelmét.
– Sokszor segítettél már, öreg. Most is némi infóra van szükségem. Honnan jön a világvége látomás?
– Hát, a tévéből – felelt Miklós, és azt várta, a többiek megértsék végre, mi történik vele. – Békésen néztem a hírműsort azzal a hittel eltelve, hogy hamarosan eljön a világbéke és össznépi ölelkezés, mikor az időjárás jelentő felém fordult, és részletezni kezdte, hogy a három patkány hogyan fogja eltörölni az országot a térképről."
