Részlet Az Álomdémon 3. részéből

Újabb részlet Az Álomdémon 3. részéből, mert most nagyon rajta vagyok.
Így érdemes tölteni a karácsonyi szezont, egy tea mellett plédbe burkolózva ülni a gép előtt, és alkotni.


"Még mindig gyanakodva szemléltem minden zugot, de úgy tűnt, a vámpírok még nem értek ide. Belebújtam egy másik pólóba, majd kinéztem az ablakon. Még mindig magasan állt a nap, hogy is várhatom, hogy előbújnak ezek a lények. Addig biztos nem, míg be nem esteledik.

Megfordultam, és visszamentem Claire-hez.

    –  Most ez lehet, furcsán fog hangzani, de azonnal el kell menned a városból.

Sejtettem, hogy a lány lehidal. Ekkor vettem észre, hogy a nappaliban mindenhol ott feküdtek az egyetemi jegyzetei, mindenféle unalmas könyvek, egy bögre kávé, ami azt jelezte, hogy belevetette magát a tanulásba.

   –  Tessék? – hangzott a remegő válasz.

   –  A barátod… a barátunk nagyon rossz társaságba keveredett. Te is veszélyben vagy emiatt. Még van pár óránk, hogy eldöntsük, kinél húzhatod meg magad, de szeretném, ha elkezdenél csomagolni.

   –  Dave?

A kérdés fájdalmasabban ért, mint gondoltam. Hogy is magyarázzam el neki, hogy Dave már nem él?

Inkább elfordultam tőle, és a szobájába mentem.

   –  Elő a bőröndökkel! – intettem neki, de persze a szobájában már nem ismertem ki magam. – Hol vanak?

   –  Miről beszélsz, Red? – toporgott Claire a sarkamban. – Csak most kezdődik a tanulás. Hamarosan órákat fogok adni egy iskolában. És Dave-vel is most alakul ki valami…

   –  Ennek mind vége! – jelentettem ki a kelleténél keményebben, pedig nem így akartam, de fel kellett, hogy fogja, komoly dolgokról van szó. – Nem maradhatsz itt, mert itt veszélyben vagy. És ha megtalálnak, többé nem lesz gondod tanulásra, meg mozibajárásra, meg kávézóba járásra…

   –  Kik?

Csípőre tettem a kezem, hogy gondolkodjak, és hogy lenyugtassam magam.

   –  Dave megváltozott – magyaráztam visszafogottabban. – Nem fogsz ráismerni, ha újra látod. Rossz társaságba keveredett, és most már teljesen más dolgokban hisz, mint eddig.

   –  Valamiféle alvilágról beszélsz? – rémült meg a lány. – Drog?

   –  Olyasmi, de attól rosszabb.

   –  Maffia?

   –  Nem. Szóval… Jobb, ha úgy magyarázom, hogy Dave azt hiszi magáról, hogy vámpír.

Claire elkerekedett szemmel hallgatta.

   –  Van ennek valami köze a bárhoz, ahová minden este eljár?

   –  Nagyon is sok. Mesélt neked erről?

   –  Rengeteget! – hüledezett a lány. – Azt mondta, bármire kész, hogy befusson végre.

Odaléptem a lányhoz, és megragadtam a vállát. Hirtelen nem tudtam, hogy magamhoz öleljem, vagy megrázzam, hogy lásson végre tisztán.

   –  Ez az egész csak álca. Olyanokat keresnek, mint Dave, behálózzák, hamis álomba ringatják, aztán magukhoz láncolják, és kivégzik.

   –  Micsoda? – pislogott a lány.

   –  Claire, nagy az esély rá, hogy Dave halott.

   –  Micsoda!!

A lány teljesen összezavarodott. Bevallom, én is. Azonban ez nem akadályozott meg abban, hogy ne halljuk meg, hogy a nappaliban feltornyozott iratai surrogva a szőnyegre borulnak.

Mindketten kinéztünk a nappaliba. Nemcsak a nyitott erkélyajtó miatt repdeső függönyt láttuk meg, de azt a három fickót is, akik ott álltak középen, és minket néztek."

Szomorú kékség

A Szomorú kékség az egyik legrégebben írt regényem. 2002-ben született, ezért nem meglepő, hogy a történet a 2000-es években játszódik. Jelentősége nincs, ezért nem is szándékoztam update-elni.
A lényeg, hogy a történet nem fantasy, az egész sztori a Csendes-óceán közepén játszódik. A szereplők hirtelen egy veszélyes kalandba botlanak, vannak itt kalózok, kincsesládák, kincses szigetek - persze mindez modern vonatkozásban.
Jó szórakozást a kalandregények kedvelőinek!

Szomorú kékség

Harapásnyom

Új novella a láthatáron!
A műfaja nem fantasy, bár szörnyek akadnak benne bőven. A témája nagyon is aktuális, modern, érdemes eltöprengeni rajta.
Te mit tennél, ha szörnyek özönlenék el a világodat?

Harapásnyom

Térképek

Hogy kicsit képivé is tegyem az írásaimat, megalkottam a regényekhez illő térképeket.
Említettem, hogy jórészt két világ köré csoportosulnak az írásaim eseményei: Andúnia és Forrásföld országaira. A Forrásföld térképet már régebben megrajzoltam, mivel szükségem volt rá ahhoz, hogy vizuálissá váljon, hogy Red merre kószál, és mik a távolságok. Később Andúnia térképe is megszületett, mert már annyi helyen játszódnak a történetek, hogy le kellett rajzolnom, hogy átlássam.

 Forrásföld, ami korábban Forrásföld (fővárosa az Ezeréves Város) és Északi Birodalom (fővárosa Nume) részekből áll, de Az Álomdémon 2. része úgy végződik, hogy a két királyság egyesült egy uralkodó alatt. Őket övezi Pohjola és a Nór birodalom, továbbá lemaradt messze keleten a Kopár Vidék (ennek a 3. részben lesz fontosabb szerepe, de ott még nem járok).

Andúnia, ami egy kontinensnek a középső részét foglalja el. Nagy ország, fővárosa Hemmen, tőle délre fekszik a hírhedt Sol, a sivatagi ország, és az egzotikus Bíra. Az Andúniától északra eső területek a nomádok törzsek uralják, némelyek harciasak, mások békésen élnek a hegyekben.

A Hajnal Hava

A Hajnal Hava c. novella egy nagyon régi írásom. A figyelmes olvasó észreveheti, hogy több, mint 20 éve született. Igen, furcsa belegondolni, hogy ilyen régóta írok már. Annyi minden történt már velem, furcsa fordulatokat vett az életem, de ez az egy, az írás, ez nem tűnik el soha. Mindig velem van, mint egy hűséges, megbízható társ. Nos, nem mindig olyan jó ez így, de nem tudok változtatni rajta.
A novella meglepő módon a Republik Álmot ígér ez a hajnal c. száma hallgatása alatt született. A dalszövegben fel lehet fedezni a fontosabb elemeket, amiket felhasználtam a novella megírásához, mégis teljesen önálló a történet. A dal mindenesetre kiváló aláfestő zene, sötét, mély, semmi jót nem ígérő.
A történetben, mint ahogy az nálam megszokott, ismét a sötétség elleni harcé a főszerep. Legyen ez egy magányos hős törekvése, egy város sorsa, vagy egy ősi isten megindító története, mind a jó és a rossz örök küzdelméről szól. A pusztulás megállíthatatlan. A kérdés csak az: hányan élik túl.

Jó olvasást:
A Hajnal Hava

Ajánlott hallgatnivaló:

Republik: Álmot ígér ez a hajnal
Linkin Park: No Roads Left
Papa Roach: Periscope
Imagine Dragons: Next to me
Ed Sheeran: I See Fire

A Kard Urai

Ez a novella már jó régen született, de valami miatt eddig még nem szedtem elő, alaposan át kellett olvasnom, átfogalmaznom, hogy élvezhetőbb legyen.
A sztori nagyon egyszerű, könnyen követhető: egy szekér hat utasa menekülés közben betér egy erdőbe, ahol haramiák fogságába kerülnek. A banditák túlerőben vannak, a menekülés lehetetlen. Mit tehetnek?
Egy újabb rövid szösszenet Andúnia világából:

A Kard Urai

Parapszichológia oklevél

Többen feltették már azt a kérdést, hogy "honnan szedsz ennyi marhaságot"? A helyzet az, hogy egy rendkívül tájékozott illetőnek tartom magam, van némi ismeretem határtudományokban, misztikában, mitológiában, és íme, ezentúl nekem erről papírom is van: parapszichológia oklevél!
Még mindig kétségek gyötörnek? Kérdezz bármit!

Mai legnépszerűbbek

A jelenlegi statisztikák szerint jól alakul az olvasottságom, köszönöm mindenkinek, aki visszatérő olvasó, vagy csak simán rámkattint.
Ezek a novellák bizonyultak eddig a legnépszerűbbeknek:
1. Élni John nélkül
2. Lélekmadár
3. Yvonne didn't come
4. Gorgon
5. Csökmői lány
Ezek mellett népszerűek még az angol nyelvű verseim is (ki gondolta volna!), főleg a September, és A szakáll című szatírikus szösszenetem (talán ezt is felrakom angolul).
Mindebből azt szűrtem le, hogy az olvasók előnybe helyezik az érzelmes, mély mondanivalójú írásokat, ugyanakkor szeretnek nagyokat is nevetni. Én is ilyen vagyok. Remélem, ez átjött :)

Az álomfogó

Ok, had meséljek az álomfogókról. A legtöbben úgy gondolják, ezek csak simán dekorációk, semmi többek. Én is így gondoltam. Egészen addig, míg ki nem tettem egy bordó álomfogót az ágyam fölé. Én készítettem, és nagyon tetszett, úgy éreztem, most tökre spirituális csaj vagyok :) 1 vagy 2 hét múlva vettem észre a változásokat: egyre fogytak az álmaim, míg a harmadik hétre már alig volt. Az álomnaplómban, amit már évek óta vezetek általában 15-20 bejegyzés van egy hónapban, ez lecsökkent 4-6-ra. Mások örülnének ennek, hogy ez milyen nagyszerű, de ha nagyon őszinte leszek: én nagyon unalmasnak találom álmok nélkül aludni. Az álmaim nagyon fontosak számomra, színesek, ispirálóak, meglepőek, sokszor jobbak, mint akármelyik film a tévében, érdekesek, na.
Úgyhogy meg kellett tennem a szükséges lépéseket: leakasztottam az álomfogót, és a lépcsőfordulóba száműztem a hálószobán kívülre. Az álmaim lassan kezdtek visszatérni, és most, egy héttel később ismét normálisan álmodok. Hála Istennek! Úgyhogy az álomfogók nagyon szépek, nem vagyok ellenük egyáltalán, én is készítem őket, de vigyázat, nagyon erőteljes eszközök, nem szabad alábecsülni őket.

Ok, let me tell you something about dreamcatchers. Many people think they are just home decorations, nothing more. I thought the same. Until I placed a nice, dark red dreamcatcher over my bed. I liked it, I felt like I’m a really spiritual chick now. I noticed the changes 1 or 2 weeks later: I had less and less dreams, on the 3rd week I had almost no dreams at all at night. I've been writing a dream journal for many years and I usually have 15-20 dreams a month, now this had been reduced to 4-6. People might cheer up: that’s great, but to be honest I find it very boring to sleep without dreams. My dreams are very important to me, they are colourful and inspiring, many times better than most films on tv. 
So I had to take actions: I removed the dreamcacher an exiled it to the landing, outside out bedroom. My dreams started to come back, and now after a week I’m dreaming normally again. Thank God! So, dreamcathers are nice, I’m not against them, I also make them but beware, they are very powerful tools, don’t underestimate them.

Lépj tovább!

LÉPJ TOVÁBB!

Néha a pirosnál majdnem leléptem a zebrára. Nem léteztek akadályok akkor, vakon mentem volna bele a világba. Ott volt a túloldal, jól láttam, nem létezhettek korlátok, amik megakadályozhatták, hogy odajussak.

Villámként húztak el előttem az autók, a kezemmel akár meg is érinthettem volna őket. Zzzvmm! Zzvm! Persze az egész látomásnak tűnt, valamiféle próbatételnek. Csak egy lépés kellett volna, és lehet, az utolsó lépésem lett volna. Ha nem, és sértetlenül átjutok az autók közt, értelmet nyer az életem, bebizonyosodik, hogy valaki vigyáz rám. Hogy valakinek fontos vagyok.

Azt hiszem, sosem voltam elég bátor. Aztán a lámpa zöldre váltott, és elindultak mellőlem az emberek. Nehezen mozdult a lábam, hogy kövessem őket a szabad jelzésnél. De magával vitt a sodrás, és a többiekkel együtt zsibbadt lábakkal átgyalogoltam a szemben lévő oldalra.

A huszonöt éves háború

A huszonöt éves háború egy mindössze 2 oldalas olvasmány.
Nem emlékszem, mikor vetettem papírra (amolyan hagyományos módon tollal füzetlapra - a fiatalok kedvéért), de bizonyára nem volt bennem semmi ötlet a befejezésre, mert félbe hagytam, amolyan ujjgyakorlatnak szántam. Annyit bevallok, hogy volt egy meghatározó időszak az életemben, amikor rendszeresen Kabaré Csütörtököt hallgattam, azaz csütörtökönként 2-től 5-ig megállt számomra az idő. Azt hiszem, mély benyomást tett rám ez az élmény.

A huszonöt éves háború

Logo

Örömmel jelentem, hogy elkészült a logóm, logós lettem (mint annak idején a suliban). A kézírás az irodalmi vonalamat szimbolizálja, a virágok pedig a gyöngyfűzés és az ékszerkészítés szeretetét.
Továbbá megnyílt a webshopom, ahol kristályékszerek vásárolhatók:
www.znagykatihandmade.co.uk

Választás?

Ja, és itt vannak a választások megint.
Indulhat a bandaháború, egymásnak ugorhatnak az ellenséges partizáncsapatok. Mert ugye, mindenkinek el kell köteleznie magát valahol, jobb vagy bal, pártatlan senki sem maradhat. Vagy igen? És az vajon normális?
Az igazi kérdés csak az: ha már felfogtuk, hogy azok ott fent lopnak, csalnak, hazudnak, gazemberkedenek, miért szavazunk még mindig rájuk? Nincs más, mondják sokan. Rohadt almák közül csak rohadt almát lehet választani.
Ez számomra nem választás, sajnálom.

Ízelítő a Harapásnyom c. új novellámból

A Harapásnyom címet viselő történet már elevenedik bennem egy ideje. Nem tudom, mi ihlette. Talán azok a reménytelen küzdelmek, amiket modernizált életünk követel. Talán csak valami ősi félelem.
A történet szereplői egy megmagyarázhatatlan jelenséggel találják szemben magukat a lehető legképtelenebb helyzetben. Nem menekülhetnek.
Íme egy részlet abból, ahogy kibontakozik a cselekmény:

"Carol és Dianne olyan feszülten figyelte, ahogy frissen megismert két barátjuk eltűnik az alagút homályában, hogy valósággal felsikoltottak, mikor megcsördült Carol telefonja.

Az anyja hívta, ezért a lány gyorsan felvette.

–  Carol, drágám, minden rendben?

A lányok egymásra néztek, és Carol megpróbálta lenyugtatni magát.

–  Igen, anya, csak beszorultunk a dugóba az aluljárónál.

–  Figyelj csak! – anyja mintha a szokásosnál is aggódóbban hangzott volna. – Szeretném, ha most rögtön hazajönnétek.

A lányok újból egymásra néztek, most már telve feszültséggel.

–  Mi a baj? – kérdezte Carol, és úgy tartotta a telefont, hogy a barátnője is hallja.

–  Most nézem a tévét. Itt... itt hihetetlen dolgokat mondanak. Mindent elözönlöttek...

–  Anya, nyugodj meg, így nem értek egy szót sem.

–  Démonok özönlötték el a várost, Carol, mindenütt ott vannak. Nem menjetek oda!

–  Úgy érted, feketék? Bandák? – kérdezte Carol óvatosan. Elvégre mit tudhat egy tanárnő a bűnszervezetekről?

–  Nem! – háborodott fel kétségbeesetten a nő. – Démoni lények, Carol! Ez borzasztó!

Dianne a szájához kapta a kezét. De nem attól, amit egy középkorú nő a tévében látott, hanem attól, hogy még több lövést hallott az alagútból.

Carol idegesen nézett körbe-körbe.

–  Anya, dugóban vagyunk. Egy tapodtat sem tudunk mozdulni.

–  Nézd, drágám, én bezárkóztam. Szeretném, ha ti is elindulnátok visszafelé.

–  Apát hívtad?

–  Nem veszi fel. Azt mondta, megbeszélése lesz.

Carol mélyet sóhajtott. Az anyja egyedül volt otthon, és ők képtelenek voltak gyorsan megfordulni. Megmarkolta a rajztokja pántját. Milyen hülye ötlet is volt bevinnie a rajzokat a városba! Most minden olyan hülyének tűnik!

–  Jól van – válaszolta a telefonba. – Visszaindulunk. Valahogy megtaláljuk a módját."