Friday 29 September 2017

Egypercesek - Kis barátnő



KIS BARÁTNŐ

Megnevetem az izgága kislány minden csínytevését a buszmegállóban, ezért megkedvel, és megkér, hogy legyünk barátnők. Miért ne, elvégre csak a buszmeg­állóban futunk össze. Ő csak öt percig utazik velem, de mindig mellém ül, és ilyenkor megbeszéljük az élet legfontosabb dolgait.
- Szeretsz hintázni? – kérdezi, mikor az óvodáról beszél.
- Persze – felelem.
- Miben? – nézi furcsállva a számára nagy termetemet.
- Felnőtt hintában.
- Igen? – Az hiszi, ravaszkodom. – Olyan hol van?
- Hát, a felnőtt játszótéren. Nem jártál még ott?
- Nem.
Elgondolkodik, és mosolygom. Megint egy dolog, amit ha elmond az anyukájának, nem érti majd, miért nevet ő is.

Egypercesek - Igazmondó ember



IGAZMONDÓ EMBER

Buszmegállóban beszédes kedvű kisöreg szórakoztatja a várakozókat. Mosolyog, minden porcikája mozog, ahogy beszél, mutogat, csalafinta tekintete hallgatósága arcát fürkészi.
- Az ördögnek háromágú villája van, Szent Péternek meg görbe botja, tudjátok?
A gyerekek figyelmesen hallgatják, még egymás piszkálását is abbahagyják.
- A hazug emberek jutnak a mennyországba – mondja a bácsi az asszonyoknak –, aki igazat mond, az a pokolra kerül.
- Menjen mán! – pironkodnak az asszonyok, de a gyerekeket érdekelni kezdi a dolog, ezért a bácsi tovább beszél.
- Egyszerű. Szent Péter megkérdezi az embert a mennyország kapuja előtt: megcsaltad a feleségedet? Azt mondja: nem, dehogy is. Erre azt mondja Szent Péter: te hazudsz, mert négyszer, ötször is, de mert meggyóntad, bejöhetsz. Lucifer is megkérdezi a pokol kapujában: hányszor csaltad meg a feleségedet, ő meg azt mondja: ahány alkalom volt rá. Erre azt mondja Lucifer: igazat mondasz, jó ember vagy, gyere nyugodtan.

Egyperces novellák - Csökmői lány



CSÖKMŐI LÁNY

- Nahát, megfázik a nevenapján – jegyzi meg az éjszakai portás, miután bemutatkozom. Nedvesen szippantok a kollégium levegőjéből, majd elteszem a zsebkendőmet.
- Csak hideg van – mentegetőzöm, de már semmi nem mossa le rólam, hogy beteg vagyok.
Szocreál épület külső után döbbenetesen szocreál belső fogad. Mintha időutazást tettem volna, csak a GAS melegítős diákok látványa ráz fel az érzéki csalódásból. A portás csigalassúsággal tölti ki a nyugtát, alaposan, nehogy rosszul írjon valamit. Jobb lábamról a bal lábamra állok, unalmamban feltérképezem belátható környeze­temet, és megorrontom a kabátomból áradó cigarettaszagot is. Remek. Valószínűleg mindenem füstszagú lett a kocsmában.
- Csökmő? Már jártam arra.
A portás nem valami mély meggyőződéssel állítja ezt. Lerí róla, hogy halvány fogalma sincs a témáról, csak azért mondja, hogy megnyugtassa ennek a kis falusi leánykának a lelkét. Próbál rábeszélni arra, hogy mégis csak kerítsek elő egy diákigazolványt, mert akkor nem kell áfát számolnia (az pedig 200 forint), olyat pedig nem tudok adni. Furcsállja is magában: diáknak nézek ki, mégsem vagyok az, akkor meg mi a fenét keresek itt, pláne egy istenháta mögötti faluból.
Már ketten állnak mellettem, mikor elkészül a nyugtával, de nem tud visszaadni. A saját pénztárcáját szedi elő; nekem mindegy, csak haladjunk.
- Csökmő az ott van Kismarja felé, tudom, arra jártam a határ felé.
Majdnem. Nem megmondtam, hogy fogalma sincs arról, hol van? Az 5-ös szobába vezet, a felirat szerint ez a „Fiú betegelkülönítő”. Talán inkább fiúktól elkülönítő, nem? Még felajánlja, hogy felébreszt, de mondom, hogy felébresztem magam, látom rajta, hogy nem érti, hogy gondolom, de nem magyarázom, húzok be, hogy lepakoljam a táskáimat.

Saturday 23 September 2017

Részlet

Részlet a Fejem Felett Három Angyal c. regényemből:



"–  Tudod, az ember felnő – mondta a professzor elmerengve – egyfajta relatív biztonságban, hogy minden, amit lát, és amit meg tud fogni, valóság, és elég ahhoz, hogy megértse a dolgokat. Aztán történik vele valami, aminek a hatására minden megkérdőjeleződik... Amit a szemeiddel látsz, az a valóságnak csak a fele, és... vannak dolgok, amiket nem is tudsz megérinteni, mégis léteznek, márpedig így hogy alkoss képet a valóságról?
  Tudom – mondta Vali, és barátságosan megfogta az apja kezét. – Én ebben élek tizennégy éves korom óta.
  Mármint honnan tudod, hogy eddig csak hazudtak neked, vagy most keveredtél hazugságba?
Vali most komollyá vált.
  Eddig hazudtak neked – szögezte le. – De nem szándékosan. Azért, mert mindenki hazugságban él, senki sem meri kinyitni a szemét, és ezt olyan könnyű megszokni, hogy észre sem veszik, hogy valójában nem igaz. Az emberek megszokták, hogy megmondják nekik, mi a véleményük, és elfeledték, hogyan kell vállalni a sajátjukat.
A professzor újra és újra meglepődött, amiért a saját lánya képes volt filozófiai kérdésekben felvenni vele a versenyt.
  Ha mindenkinek nyitva lenne a szeme, és képesek lennének átlátni más létsíkokba, a múltba és a jövőbe, mindenki megőrülne.
  Nem – mondta Vali. – Akkor az lenne a természetes.
  Az őrület?
Vali ismét elmosolyodott.
  Ha a szemük nyitva lenne, ugyanakkor a szívük is kinyílna.
  Őrület! – suttogta a professzor ismét a távolba meredve.
  Honnan tudod, hogy nem őrültek már most? – nevetett fel Vali. – Hiszen a valóságnak csak egy kis szeletét látják, és azt hiszik, mindent tudnak."

Wednesday 20 September 2017

September


Have you seen the lake today
All the colours fade away
Thousand sparkles and a duck
Turn your back and wish me luck

Why the clouds are up so high
Do they hide the Sun to shine
Barely up and barely down
I have nothing, all is mine

Now the Summer's finally gone
Chilly winds are taking off
Darkness walks within the woods
Slowly majd elindulok...



Monday 4 September 2017

Pillanatképek egy felújításból

Ismét költöztünk. Ezúttal a sajátunkba. Egy öreg házat vettünk - mármint öregek éltek benne, így minden elöregedett - amit serényen bontani, majd renoválni kezdtünk. Csak alap dolgokat, mondtuk az elején. Aztán még mindig csak bontottunk, meg javítottunk, mivel még a mai napig bontunk, javítunk és festünk... Mindegy. Nos, egy hónap eltelt, és bár beköltöztünk, még mindig nincs kész, de szépen halad azért. Szeretjük :)