"Függönyök, drapériák vették
körbe a kis zugot az alacsony kis asztallal és a keskeny fekhellyel, fényt egy
csupasz villanykörte adott. A kis asztalt csillagmintás terítővel fedték le,
egyik sarkán ásványok sorakoztak. Mögötte egy őszülő hajú, komor tekintetű, de
mély intellektusú nő ült. Negyven körüli lehetett, haját kontyban hordta,
kezében tarot kártyát tartott, előtte kiterítve már feküdt néhány lap. Nyugodt
hangon szólalt meg anélkül, hogy felpillantott volna.
- A Mágus és a Bolond.
Melcsi is elképedt, de
legjobban Erik és Romuald döbbent le.
- Tudod, kik vagyunk? –
kérdezte Erik.
Melcsi sejtelmesen
elmosolyodott.
- Már vártunk titeket,
Gitta már régen megmondta, hogy felkeres egy régi ismerős, akinek szerepe lesz
a tűzvész megfékezésében.
- Üljetek le! – nézett fel
most a jósnő, de kijelentése fölöslegesnek bizonyult, mert a két fiú máris a
szőnyegen ült Melcsi társaságában, ha nem előzik meg magukat, biztosan padlót
fognak.
- Mit tud a tűz
megfékezéséről? – kérdezte Romuald akadozó nyelvvel.
A nő letett középre egy
kártyalapot, amin az I. szám állt.
- Válaszokat vártok tőlem –
nézett vendégeire –, de én csak azt tudom mondani, amit a kártyában látok. És a
kártya elmondta, hogy eljön hozzám valaki, aki tudja, hogy szabadult el az
átok, és segítséget akar kérni tőlem.
- Mit tud az átokról? –
kérdezte most Erik alig titkolt izgatottsággal.
A jósnő azonban
kiábrándította.
- Majdhogynem semmit. Számomra
az emberek sorsa a fontos. Sok szeghalminak jósoltam egy „rossz korról”, ami év
végén jön el, láttam az életükben a katasztrófa bekövetkezését, házaik
elvesztését, szomszédjaik halálát... És mikor beteljesült a jóslatom, bűnbakot
keresve engem vádoltak a balsorssal. Mintha képes lennék megváltoztatni a
természet erejét – Bosszúsan megrázta a fejét, majd lerakott egy újabb lapot. A
lap egy villámsújtotta tornyot ábrázolt. A fiúkra pillantott. – Valamelyikőtök
azonban tőlem sokkal jobban tudja, mi folyik itt.
- Így van – mondta Erik. –
Én vagyok a Mágus, akit említett. Ő itt a bolondozó barátom.
- Mi a működési területed?
Erik feszengve köhintett.
- Az igazság az, hogy
megörököltem egy boszorkány tudását egy olyan... két hete. Az odakint nem
szélsőséges időjárás, hanem az átok személyesen, amit én indítottam útjára.
- Két hete? – nevetett fel
a jósnő, de Erik komoly arcát látva rájött, egyáltalán nem viccelt. Döbbenten
nézett össze a húgával. – De ha te indítottad el, akkor meg is tudod állítani,
aztán be is fejeződik minden. Nem értem, miért vagytok akkor itt?
- Mert nem ilyen egyszerű a
helyzet. Én nem kértem ezt a tudást. Úgy jött hozzám, hogy még mindig nem tudok
mit kezdeni vele. Talán meg tudom magyarázni. Biztosan hallott már Emeséről,
egy ősi boszorkányról.
- Nem.
Most Erik és Romuald nézett
össze zavartan.
- Emese, a Néző. Ő felelős
mindezért, az ő tudását kaptam meg. Ő is... ezoterikával foglalkozott, mint
maga.
Gitta tanácstalanul tette
le a kártyáit az asztal szélére.
- Talán Izabella.
- Igen – derült fel Melcsi.
– A napokban Izabellától hallottam valamit boszorkányokról, és minden második
szava devla volt.
- Beszélhetnék vele
esetleg? – fordult hátra Erik, de Melcsi megrázta a fejét.
- Izabella az a fajta
cigányasszony, aki minden titkot tud, de semmit nem lehet kihúzni belőle.
Különben is hamarosan indulnunk kell, a taxi mindjárt itt van.
- Még valami – mondta
gyorsan Erik. – Ha a kártyáiban látta a katasztrófát, meg tudná mondani azt is,
körülbelül meddig tart? Milyen kilátásaink vannak?
A jósnő elmosolyodott.
- Az attól függ, milyen
gyorsan lépsz. Minden rajtad múlik.
- Nem csak rajtam múlik –
kérte ki magának Erik, mert ettől a választól tartott. – Rengeteg dolog
akadályoz, itt van mindjárt a tömeghisztéria. Irtó nagy segítség lenne, ha
mégis kiolvasna nekem valamit a lapjaiból.
Gitta a kirakott
kompozícióra pillantott, majd gyors mozdulatokkal összeszedte, és visszatette a
tokjába.
- Már mondtam, te sokkal
jobban ismered a történetet, tudod, mit kell tenned, amit én mondhatok, félek,
csak összezavarna.
Romuald csalódottan nézett
barátjára.
- Akkor hiába jöttünk?"
