Így érdemes tölteni a karácsonyi szezont, egy tea mellett plédbe burkolózva ülni a gép előtt, és alkotni.
"Még mindig gyanakodva szemléltem minden zugot, de úgy tűnt, a vámpírok még nem értek ide. Belebújtam egy másik pólóba, majd kinéztem az ablakon. Még mindig magasan állt a nap, hogy is várhatom, hogy előbújnak ezek a lények. Addig biztos nem, míg be nem esteledik.
Megfordultam, és visszamentem Claire-hez.
– Most ez lehet, furcsán fog hangzani, de azonnal el kell menned a
városból.
Sejtettem, hogy a lány lehidal. Ekkor
vettem észre, hogy a nappaliban mindenhol ott feküdtek az egyetemi jegyzetei,
mindenféle unalmas könyvek, egy bögre kávé, ami azt jelezte, hogy belevetette
magát a tanulásba.
– Tessék? – hangzott a remegő válasz.
– A barátod… a barátunk nagyon rossz társaságba keveredett. Te is
veszélyben vagy emiatt. Még van pár óránk, hogy eldöntsük, kinél húzhatod meg
magad, de szeretném, ha elkezdenél csomagolni.
– Dave?
A kérdés fájdalmasabban ért, mint
gondoltam. Hogy is magyarázzam el neki, hogy Dave már nem él?
Inkább elfordultam tőle, és a szobájába
mentem.
– Elő a bőröndökkel! – intettem neki, de persze a szobájában már nem
ismertem ki magam. – Hol vanak?
– Miről beszélsz, Red? – toporgott Claire a sarkamban. – Csak most
kezdődik a tanulás. Hamarosan órákat fogok adni egy iskolában. És Dave-vel is
most alakul ki valami…
– Ennek mind vége! – jelentettem ki a kelleténél keményebben, pedig nem így
akartam, de fel kellett, hogy fogja, komoly dolgokról van szó. – Nem maradhatsz
itt, mert itt veszélyben vagy. És ha megtalálnak, többé nem lesz gondod
tanulásra, meg mozibajárásra, meg kávézóba járásra…
– Kik?
Csípőre tettem a kezem, hogy gondolkodjak,
és hogy lenyugtassam magam.
– Dave megváltozott – magyaráztam visszafogottabban. – Nem fogsz
ráismerni, ha újra látod. Rossz társaságba keveredett, és most már teljesen más
dolgokban hisz, mint eddig.
– Valamiféle alvilágról beszélsz? – rémült meg a lány. – Drog?
– Olyasmi, de attól rosszabb.
– Maffia?
– Nem. Szóval… Jobb, ha úgy magyarázom, hogy Dave azt hiszi magáról, hogy
vámpír.
Claire elkerekedett szemmel hallgatta.
– Van ennek valami köze a bárhoz, ahová minden este eljár?
– Nagyon is sok. Mesélt neked erről?
– Rengeteget! – hüledezett a lány. – Azt mondta, bármire kész, hogy
befusson végre.
Odaléptem a lányhoz, és megragadtam a
vállát. Hirtelen nem tudtam, hogy magamhoz öleljem, vagy megrázzam, hogy lásson
végre tisztán.
– Ez az egész csak álca. Olyanokat keresnek, mint Dave, behálózzák, hamis
álomba ringatják, aztán magukhoz láncolják, és kivégzik.
– Micsoda? – pislogott a lány.
– Claire, nagy az esély rá, hogy Dave halott.
– Micsoda!!
A lány teljesen összezavarodott. Bevallom,
én is. Azonban ez nem akadályozott meg abban, hogy ne halljuk meg, hogy a
nappaliban feltornyozott iratai surrogva a szőnyegre borulnak.
Mindketten kinéztünk a nappaliba. Nemcsak
a nyitott erkélyajtó miatt repdeső függönyt láttuk meg, de azt a három fickót
is, akik ott álltak középen, és minket néztek."
