Részlet a Szikra Hungarorumból

Wow, már 300-an nézték a blogomat!

Ennek örömére íme egy rövidke kis ízelítő a Szikra Hungarorum c. regényemből:



"Inkább visszavágyott a negyven fokos hőségbe, ahol végre elvegyülhetett a tömegben. A könyvtár ajtaján kifordulva azonban alig csapta a fejébe a sapkáját, máris leszólították.

–  Halász Erik?

Hátrafordult. Két vastagkarú, vastagnyakú, vastag aranyláncot hordó kopasz fickó állt mögötte, a nagyobbik árnyékot vetett rá, pedig delelőn állt a nap. Kétségtelenül hozzá beszéltek, nem volt értelme játszani a hülyét.

–  Igen? – kérdezte.

–  A Boros beszélni akar veled – mondta a nagyobb rágó majszolása közben.

Áron bá már beszélt neki erről a Borosról, ő vette át a hatalmat a pesti alvilágban Martini Ede halála után. Semmit nem tudott róla. Nem is volt kíváncsi rá.

–  Igazából ezer dolgom van – nézett körül gondterhelten, mire a kisebb egy fenyegető mozdulattal közelebb lépett hozzá.

–  A Boros nem tűr visszautasítást – mondta nyomatékosan.

Erik elgondolkodott a lehetőségein, de minduntalan arra jutott, hogy ezzel a Borossal semmiféle közelebbi kapcsolatra nem kíváncsi.

–  Rendben van – bólintott. – De tényleg el kell intéznem valamit. Addig várjatok itt, míg vissza nem jövök.

Az utolsó mondatát kimondva egy láthatatlan energialökettel bombázta meg a két maffiózót, aminek a hatására rögtön elfelejtették korábbi küldetésüket, csak a legutóbb hallott szavaknak volt ereje számukra. A két hústorony egymásra nézett, majd engedelmesen bólintottak.

–  Oké, itt várunk.

–  Jó fiúk! – biccentett Erik könnyedén, majd hátat fordított, és magukra hagyta őket. Egyhamar úgysem tervezte a könyvtár környékére jönni.

Mielőtt a sarkon befordult volna, még visszanézett: a két maffiózó rendületlenül állt a helyén. Gyerekjáték volt elbánni velük, mégis az alvilág érdeklődése egyfajta nyugtalansággal töltötte el, hogy megint azon kapta magát, hogy a zsebeiben kotorászik. Nincs nálad cigaretta, mert leszoktál, emlékeztette magát, aztán továbbsietett, hogy valamivel elterelje a figyelmét.

Még aznap felkereste Áron bát, hogy az öreg nyugalmazott bűnözőtől kérjen tanácsot. Áron bá azt tanácsolta, kerülje el Ede régi sztriptíz bárját. Erik megígérte. Mégis legbelül hajtotta egy késztetés, hogy itt és most pontot tegyen ennek az ügynek a végére. A szombat esti láz először is Ede régi sztriptíz bárjához vitte..."

Szikra Hungarorum

Nagyon nehéz ma a magyar értékeinkről úgy írni, hogy magyarkodónak, valamely szélsőséghez tartozónak nézzenek. Én mégis magyar értékeinkről írtam a Szikra Hungarorum c. regényemben. A misztikum világát korlátok nélkül kibontva ezt a témát nem tudtam kihagyni.
A történet A Három Patkány Éve regényt követi, a szereplők további sorsát követhetjük nyomon, szokásos bonyodalmak útvesztőjében. Ugyanakkor főhajtás az ősi csodák előtt, ugyanakkor társadalmi és világnézeti kritika is, ami elgondolkodtat arról, milyen világot vontunk magunk köré. Jó benne élni?
Jó szórakozást! Jó töprengést!

Szikra Hungarorum

És ne feledkezzünk meg az ajánlott hallgatnivalókról:
Dave Matthews Band: Crash into Me
Tracy Chapman: Give Me One Reason
Stone Sour: Inhale
Slipknot: Before I Forget
Alice in Chains: Nutshell
The Verve: Lucky Man
Foo Fighters: Run
Seether: Rise Above This

Részlet A Három Patkány Éve c. regényből

"Függönyök, drapériák vették körbe a kis zugot az alacsony kis asztallal és a keskeny fekhellyel, fényt egy csupasz villanykörte adott. A kis asztalt csillagmintás terítővel fedték le, egyik sarkán ásványok sorakoztak. Mögötte egy őszülő hajú, komor tekintetű, de mély intellektusú nő ült. Negyven körüli lehetett, haját kontyban hordta, kezében tarot kártyát tartott, előtte kiterítve már feküdt néhány lap. Nyugodt hangon szólalt meg anélkül, hogy felpillantott volna.

- A Mágus és a Bolond.

Melcsi is elképedt, de legjobban Erik és Romuald döbbent le.

- Tudod, kik vagyunk? – kérdezte Erik.

Melcsi sejtelmesen elmosolyodott.

- Már vártunk titeket, Gitta már régen megmondta, hogy felkeres egy régi ismerős, akinek szerepe lesz a tűzvész megfékezésében.

- Üljetek le! – nézett fel most a jósnő, de kijelentése fölöslegesnek bizonyult, mert a két fiú máris a szőnyegen ült Melcsi társaságában, ha nem előzik meg magukat, biztosan padlót fognak.

- Mit tud a tűz megfékezéséről? – kérdezte Romuald akadozó nyelvvel.

A nő letett középre egy kártyalapot, amin az I. szám állt.

- Válaszokat vártok tőlem – nézett vendégeire –, de én csak azt tudom mondani, amit a kártyában látok. És a kártya elmondta, hogy eljön hozzám valaki, aki tudja, hogy szabadult el az átok, és segítséget akar kérni tőlem.

- Mit tud az átokról? – kérdezte most Erik alig titkolt izgatottsággal.

A jósnő azonban kiábrándította.

- Majdhogynem semmit. Számomra az emberek sorsa a fontos. Sok szeghalminak jósoltam egy „rossz korról”, ami év végén jön el, láttam az életükben a katasztrófa bekövetkezését, házaik elvesztését, szomszédjaik halálát... És mikor beteljesült a jóslatom, bűnbakot keresve engem vádoltak a balsorssal. Mintha képes lennék megváltoztatni a természet erejét – Bosszúsan megrázta a fejét, majd lerakott egy újabb lapot. A lap egy villámsújtotta tornyot ábrázolt. A fiúkra pillantott. – Valamelyikőtök azonban tőlem sokkal jobban tudja, mi folyik itt.

- Így van – mondta Erik. – Én vagyok a Mágus, akit említett. Ő itt a bolondozó barátom.

- Mi a működési területed?

Erik feszengve köhintett.

- Az igazság az, hogy megörököltem egy boszorkány tudását egy olyan... két hete. Az odakint nem szélsőséges időjárás, hanem az átok személyesen, amit én indítottam útjára.

- Két hete? – nevetett fel a jósnő, de Erik komoly arcát látva rájött, egyáltalán nem viccelt. Döbbenten nézett össze a húgával. – De ha te indítottad el, akkor meg is tudod állítani, aztán be is fejeződik minden. Nem értem, miért vagytok akkor itt?

- Mert nem ilyen egyszerű a helyzet. Én nem kértem ezt a tudást. Úgy jött hozzám, hogy még mindig nem tudok mit kezdeni vele. Talán meg tudom magyarázni. Biztosan hallott már Emeséről, egy ősi boszorkányról.

- Nem.

Most Erik és Romuald nézett össze zavartan.

- Emese, a Néző. Ő felelős mindezért, az ő tudását kaptam meg. Ő is... ezoterikával foglalkozott, mint maga.

Gitta tanácstalanul tette le a kártyáit az asztal szélére.

- Talán Izabella.

- Igen – derült fel Melcsi. – A napokban Izabellától hallottam valamit boszorkányokról, és minden második szava devla volt.

- Beszélhetnék vele esetleg? – fordult hátra Erik, de Melcsi megrázta a fejét.

- Izabella az a fajta cigányasszony, aki minden titkot tud, de semmit nem lehet kihúzni belőle. Különben is hamarosan indulnunk kell, a taxi mindjárt itt van.

- Még valami – mondta gyorsan Erik. – Ha a kártyáiban látta a katasztrófát, meg tudná mondani azt is, körülbelül meddig tart? Milyen kilátásaink vannak?

A jósnő elmosolyodott.

- Az attól függ, milyen gyorsan lépsz. Minden rajtad múlik.

- Nem csak rajtam múlik – kérte ki magának Erik, mert ettől a választól tartott. – Rengeteg dolog akadályoz, itt van mindjárt a tömeghisztéria. Irtó nagy segítség lenne, ha mégis kiolvasna nekem valamit a lapjaiból.

Gitta a kirakott kompozícióra pillantott, majd gyors mozdulatokkal összeszedte, és visszatette a tokjába.

- Már mondtam, te sokkal jobban ismered a történetet, tudod, mit kell tenned, amit én mondhatok, félek, csak összezavarna.

Romuald csalódottan nézett barátjára.

- Akkor hiába jöttünk?"