Időnként felüti a fejét az emberek közt egyfajta világvége hangulat: Y2K, 2012. Nem tudom, miért. Talán csak izgalomra vágynak. Az izgalmat én fejben éltem át, 1999 volt, mikor elkezdtem írni a saját katasztrófaregényemet.
Egyelőre csak azt tudtam, hogy a történetben nehéz idők jönnek, de bizonyos emberek különleges képességeket kapnak, amivel megakadályozhatják a nagyobb bajt. Akkoriban több kisebb írásom is volt arról, ahogyan átlagos tinédzserek életébe misztikus és veszélyes dolgok lépnek be, és ezt minden különösebb erőfeszítés nélkül túlélik. Ezek még egy gyereklány romantikus szárnypróbálgatásai voltak. Mialatt elkezdtem írni Erik karakterét, rájöttem, itt nehézségekkel kell szembenéznem. Hogy is ábrázoljam egy varázsló mindennapjait és tevékenységét? Ötletem sem volt. Maga a történet is banálisan indult, mintha nem tudtam volna hitelesen érzékeltetni a veszélyt. Egy spirálfüzet betelt üres szólamokkal, de még mindig nem tudtam, hogy varázsoljon Erik, ráadásul közben világvége sem lett. Annál a résznél, amikor Erik és Romuald betör Laczkovich irodájába, félretettem az egészet...
Rengeteg mást írtam ezután, főleg az Álomdémon történeteket, aztán elvitt az élet messzire, olvasmányaim a boszorkányokról és láthatatlan energiákról szintén messzire röpítettek. Amikor rátaláltam Castaneda varázsló történeteire, tudtam, hogy erre van szükségem. A tolték varázslómisztérium, a harcos életmód volt az, amit be kellett gyúrnom a saját történetembe.
13 év telt el, mire újra előszedtem régi spirálfüzeteimet, és további kettőt is teleírtam. A regény végre elnyerte azt a formáját, amit legelsőnek szántam neki. Szükségem volt erre az időre, meg kellett értenem dolgokat, hogy folytatni tudjam. Az egészet öt fejezetre osztottam, ebből négy az őselemeket szimbolizálja, és az elsővel együtt egy pentagramot formáz. Ezután már adta magát a folytatás, beleszerettem a szereplőkbe, azt hiszem, leginkább abba, ahogy a barátságuk kialakult. Az életük egy végtelen történet.
Znagykati
No comments:
Post a Comment