A Három Patkány Éve

Klasszikus fantasy filmeken nőttem fel. Míg a korombeli lányok a Dirty Dancingre indultak be, addig engem a Sólyomasszony és a Willow ejtett rabul. Szó szerint tátott szájjal bámultam a 2001 Űrodüsszeiát, és mindent, ami a misztikummal, rejtélyekkel, az űrrel foglalkozott. Én is ilyeneket akartam írni. Már tinédzser koromban komolyan hittem, hogy képes vagyok olyan történeteket írni, mint George Lukas, szerencsére elég vizuális vagyok, ezért elkezdtem papírra vetni saját kis filmjeim forgatókönyveit.
Ahogy az évek haladtak, a racionalitás világában élők elhitették velem, hogy az a világ, ami a fejemben él, csak fantázia, sosem történhetne meg, legfőképp nem Magyarországon. Milyen kár, gondoltam, az összes történetemet át kell tennem Hollywoodi környezetbe, ha ismert akarok lenni? Szerencsére nem hallgattam ezekre a gondolatokra, csak eltávolítottak volna önmagamtól. Igen is, történhetnek csodák, ha megengedjük megtörténni őket! Igen is, megtörténhetnek Magyarországon is! Máris történik, észreveszitek?
A Három Patkány Éve c. regényemet a 2000-es év körüli világvége hangulat ihlette, de akkor nem tudtam befejezni, végülis nem lett vége a világnak. Csak évekkel később jöttem rá, hogy van több világvége is egy ember életében (lsd: 2012 - szintén elmúlt), amúgy meg nincs olyan katasztrófa az életünkben, ami totálisan, végérvényesen elsöpörne minket. Katasztrófa ma is van Magyarországon. De mi még mindig itt vagyunk!


Ajánlott hallgatnivalók:

Tenacious D: Wonderboy

Alice in Chains: Would

Candlebox: Cover Me

Stone Sour: Wicked Game

Deftones: Passenger

Radiohead: Pyramid Song

Mumford and Sons: After the Storm

Foo Fighters: Walk

Mielőtt még más történetekre is rátérnék, íme egy részlet Az Álomdémon és a legnagyobb istenek háborúja c. regényemből. A történet szálai Az Álomdémonban elmesélt eseményeket követik, melyben istenek és emberek bonyolult cselszövése életveszélyes helyzetekbe lökik Forrásföld két ősi Démonját.

"- Sok mindenre rájött idelent Deive – mondta Lauma, mikor már órák óta meredtem a semmibe. – Megtudta, milyen kapcsolat fűz téged Vizunashoz. Megtudta, mire születtél, habár lehet, már korábban is sejtette… Úgy akarta rendezni, hogy kénytelen legyél feléleszteni őt a halálból.

Belefúrtam a tekintetemet a homályba. Deive becsapott megint. Még mindig képes volt arra, hogy ő mozgassa a szálakat.

- Ez nem történhet meg. Deive mindenkit elpusztít maga körül.

- Nem… – suttogta Lauma. – Nem történhet meg.

Homályos tekintettel néztem rá. Lauma csak futólag pillantott felém, de amint észrevett egy fénylő csíkot az arcomon lefelé futni, rajtam maradt a pillantása.

- Mit tervezel? – kérdeztem félve.

- Semmit – felelt. – Semminek nem kell történnie. Hazamész, Harris.

- Nélküled? – megráztam a fejemet. – Nem. Felejtsd el!

- Gondolkozz! – mondta Lauma, holott a levegővétel is fáradtságos volt számára. – Csak úgy akadályozhatod meg Deive tervét, ha nem teszel semmit.

- Elég ebből! – emelkedtem fel. – Hadd gondolkozzam! Kitalálok valami megoldást.

Lauma türelmesen nézte, ahogy fel-alá járkálok előtte. Pontosan éreztem, mire gondol. Ő már felkészült. Ő már nem félt az elmúlástól.

- Eszedbe ne jusson feladni! – fenyegettem meg. – Én soha nem adom fel.

- Deive elfoglalt egy részt belőlem – mondta alig hallhatóan. – A testemben van, érzem a gondolataimban. Nem viheted őt fel az én testemben. Ha erőre kap, legyőz, és akkor elhalványul bennem Lauma képzelete. Egy idő után nem lesz többé Bonnie. Nem lesz többé Lauma…

- Nem, ha megakadályozom – kiáltottam vehemensen, és magam is meglepődtem, amint a hangom visszhangzott a csarnokban.

A lányhoz mentem, és leguggoltam elé.

- Nem mehetek el, ezt ne is kérd tőlem – magyaráztam. – Nem élhetek azzal a tudattal, hogy nem próbáltam meg mindent.

Lauma szemébe az elérzékenyülés könnyei gyűltek.

- Én itt fogoly vagyok – mondta egy halvány mosoly kíséretében.

Képtelen voltam látni, ahogy beletörődik abba, amibe én nem tudok. Lehet, hogy durván bánt vele Deive, lehet, hogy rengeteget szenvedett, de az életkedve, az nem hagyhatja el soha!

Felálltam, és közelebb intettem a csendben várakozó barzdukokat.

- Hozzatok egy szekeret… vagy talicskát!

- Harris! – kezdett tiltakozni a lány, de olyan parazsat látott a szememben, ami meglepte, ezért elnémult.

Ellenkezés nélkül hagyta, hogy a barzdukok felemeljék, és egy kocsira fektessék. Tehetetlenül álltam mellette, mert nem érhettem hozzá, pedig úgy segítettem volna neki. Mikor Lauma kényelmesen az oldalára kuporodott, és a barzdukok mellé fektették tépett, de még fénylő haját, mellé térdeltem, és Lauma rám mosolygott.

- Bárhogy is alakul – mondta –, én nem felejtelek el. Kedveltelek, igazán."

Kedves ismerősöm javaslatára az Álomdémon sorozatom két kötete elérhető e-book formátumban is:

Az Álomdémon mobi
Az Álomdémon 2. mobi

"A férfi ritkás szakállt, kötött pulóvert és farmert viselt, egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ahogy az ember az orvosokat elképzeli. Irodája krémszínűre volt festve, és félig üres volt, az íróasztalon, székeken és régi könyvespolcon kívül nem is fedeztem fel érdemi dolgot, csak a zöld növényeket az ablakban.

- Nos, miben segíthetek?

Hátradőlt székében, és széttárt kezének ujjai úgy érintették egymást, mint ahogy a fontos emberek szokták ezt tenni. Lemerném fogadni, hogy ezt a mozdulatot oktatják az egyetemen.

- Nemrég… nemrégiben… - kezdtem dadogva, azt sem tudtam, miből induljak ki. – A kezembe került az egyik könyve.

Felmutattam a művet. A doktor türelmesen figyelt.

- Épphogy csak beleolvasgattam, de úgy tűnt, hogy nagyon hasonlít az én élmény­eimre, amit az utóbbi időben éltem át.

- Élményeire?

Felkeltettem az érdeklődését.

- Nézze, lehet, hogy zavaros lesz egy kicsit, amit mondok, de én se nagyon értem, ezért van szükségem egy szakértőre.

- Hallgatom – mondta a doktor, és az asztalra tette a szemüvegét.

El sem hittem, hogy itt ülök egy agyturkász székében, mindazok ellenére, hogy barátom óvott tőle, de már belekezdtem, nem volt visszaút. Dr. Berkeley egyébként szimpatikus volt, és komolyan kíváncsi voltam a véleményére.

- Azt hiszem, időnként a síkok közt utazgatok.

A doktornak arcizma sem rándult.

- Különös álmaim vannak, amiknek külön története van. Az hiszem… Tulajdon­képpen nem magamtól jöttem erre rá, hanem az álmom szereplői mondták el. Pontosan tájékoztattak arról, hogy én egy démon vagyok, és ők egy másik síkon megidéztek engem, és én átkerültem a saját síkomról az ők síkjára.

Dr. Berkeley most az asztalra könyökölt.

- Lassabban – intett. – Hogy is van ez?

- A síkok közti utazás – mutogattam izgatottan. – Én sem értem, de hallottam már ilyesmiről. Az egyik helyen egyszer csak eltűnök mindenestől, aztán egy teljesen más világban vagy időben hirtelen megjelenek a semmiből. Közben pedig egy utazás zajlik valójában. Legalábbis én így képzelem el.

A doktor hosszan nézett, mielőtt megszólalt.

- Azért rontott be hozzám, hogy megossza velem egy sci-fi élményét?" 

Idézet Az Álomdémon c. könyvemből.