Tuesday, 7 July 2020

Kis Magyar Bestiárium 3.



3. A tiszai aligátor

A tiszai aligátor a gladiátorok rendjébe és a kondenzátorok családjába tartozik. Különös ismertetőjele, hogy csak a Tisza magyarországi szakaszán lehet rábukkanni, másfelé hiába is keresnénk. Az aligátor ronda és rosszindulatú állat, ezért nem is ajánlatos, hogy felkeressük.
A tiszai aligátorból eddig még egy példányt figyeltek meg – egy pillanatra, ezért azt feltételezik, hogy egy magányos egyedről van szó. Egyes kutatók feltételezik, hogy az állat közeli rokona a nílusi krokodilnak, talán egy hazánkba szakadt mellékága. Mindazonáltal nehéz elképzelni, hogy egy krokodil fogja magát, elhagyja kényelmes meleg nílusi otthonát, a Földközi-tengeren és a Boszporuszon keresztül felúszik a Fekete-tengerbe, onnan fel a Dunán, majd a Tiszában letelepszik, és családot alapít. Hogy a tudósok mire alapozzák e feltevésüket, rejtély.
Az aligátor visszataszító külsejű hüllő, szürkés zöld bőre van, kalapácsszerű feje, oldalt két kidülledő szemmel. A vízben úszva egy korhadt fatörzshöz hasonlít, de ebből kiindulva nem kell mindjárt azt hinni, hogy minden korhadt fatörzs egy-egy aligátor. Mellső lábaival ügyetlenül bánik, ezért a modora is rendkívül rossz, mivel étteremben nem tudja a kést és a villát használni, tehát evőeszközök nélkül eszik. Valami érzékenység mégis lapulhat benne, mert feljegyeztek egy esetet, miszerint az aligátor barátságot kötött egy kislánnyal. A kislány elmondása szerint a hüllő nagyon kedves volt, és folyton azt hajtogatta: „Haza.” Más legendák szerint az aligátor aligha lehet büszke nílusi rokonaira, mert krokodilbőr csizmát hord és kajmánbőrből készült pénztárcát.
A tiszai aligátor közismert féktelen étvágyáról, imádja a folyami halakat, békákat, vízimadarakat és egyéb folyópartra tévedt jószágokat. Egyik mértéktelen zabálását a közelmúltban rendezte, ami a néphagyományban a „2000-es tömeges tiszai halpusztulás” néven maradt fenn.

Sunday, 5 July 2020

A bihartordai fekete párduc

A Kis Magyar Bestiárium mítikus lényeinek második leírása:


2. A bihartordai fekete párduc

A bihartordai fekete párduc csak éjszaka aktív, ezért még senki sem látta. Sokan ezért láthatatlannak hiszik, a fekete párduc pedig a fűben lapulva mosolyogva hallgatja a mezőn dolgozó emberek meséit.
Az állat előfordulása a bihari szavannás-sztyeppés vidék, a lakott területeket messze elkerüli. Gyakorlott szemű természetjáró azonban egyfajta szabadidőruha emblémáján is ott találja, amint rá akar vetődni arra, aki őt „pumának” nevezi. A fekete párduc jellegzetességei: hegyes fülek, kipödört bajusz, fekete bőrdzseki, bőrnadrág, bőrcsizma. Elengedhetetlen tartozéka egy chopper, ami letámasztott állapotban az állat tartózkodási helyét jelzi. A hím párduc hosszú hajat és tetoválásokat visel, ettől teljesen függetlenül a nőstény párduc is.
A párduc hússal táplálkozik, a fiatalabb példányok kétéves korukig főleg Túró Rudival és cukorkával. A felnőtt fekete párduc kiegészíti még étrendjét vízzel, péksütemény-félékkel és sörrel is. A közhiedelemmel ellentétben nem vadászik jámbor háziállatokra, ő csupán nőstény társait hajtja fel.
Sokan kutatták már a bihartordai fekete párduc rejtélyét, de rá eddig még nem bukkantak a föntebb említett okokból kifolyólag. Mégis a helyiek rajongása és tisztelete miatt több kutató vállalkozott a keresésére. Egyesek találtak elmosódott nyomokat egy-egy motoros találkozó után, de az élő állatot még nem sikerült lencse végre kapniuk. A helyiek közül néhányan állítják, hogy éjszakánként látták a vasútállomás környékén dohányozni, vagy a restiben egy pohár csapolt sör mellett, de ezekre a hiedelmekre nincs magyarázat. A bihartordai fekete párduc létezésére az egyetlen bizonyíték egy nagyrábéi kocsma hátsó traktusában a falra kiterített fekete párducbőr, amit egy termetes példány felejthetett ott egykoron.

Kis Magyar Bestiárium

És most valami egészen más.

Fiatalon, még újságíró koromban éltem-haltam a humoros írásokért, ebből született meg a Kis Magyar Bestiárium című sorozat, amelyben mítikus állatfajokat mutattam be szatírikus stílusban. Most véletlenül rábukkantam eme remekműre, ezért megosztom az első bejegyzést:



1. A mecseki tigris

Sokan kétségbe vonják a Mecsekben élő tigrispopuláció létezését, pedig valóságos élőlényről van szó.
A tigris valójában Magyarországon őshonos állatfaj volt, de már régen kihalt. Első példányait még a honfoglaló magyarok hozták a Kárpát-medencébe, és kacagány néven nevezték. A kacagány sárga szőrű nagymacskaféle volt hátán fekete csíkokkal, hegyes fogai és karmai voltak. Tetszetős bundája miatt előszeretettel vadászták eleink. A kacagányt hamarosan csak mente és jurta szőnyeg formájában lehetett látni, ami rövidesen a kihalásához vezetett.
A napjainkban észlelt tigris a közhiedelemmel ellentétben nem megszökött, se nem eltévedt, ő az Indonesia Toursszal érkezett hazánkba. Egyszerű turista ő, aki imád a természetben járni, és könnyen felismerhető a nyakában lógó japán fényképezőgépről. Ritkán mutatja magát, igen szégyellős fajta, jobbára csak tizenéves gyermekek társaságát kedveli. A mecseki tigris éjszaka turistaszállásokon alszik, nappal ősei nyomait keresi az erdőben és a múzeumokban. Tápláléka főleg szendvicsekre és Coca-Cola Vanillára korlátozódik, de nem veti meg a hazai gyártású ropit sem. A mecseki tigris nem igen áll szóba a helyiekkel, mert azok rendszerint elfutnak előle. Azt hiszik, a tigris veszélyes jószág, ezért minduntalan próbálják megkeresni, hogy lelőjék, mások előszeretettel gyűjtik a tigris által elszórt kólásüvegeket és használt ceruzaelemeket.
A mecseki tigrisre eddig még nem bukkantak, de egy szemtanú állítja, hogy látta a busz hátuljában integető nagymacskát, amint a Baranyajenő-Szingapúr járattal elhagyta az országot.

Monday, 22 June 2020

Kutis hercege és Kvarim királya

Leültem novellát írni, és kettő lett belőle.
A történet Andúniához tartozik, és jópár évvel korábban játszódik, mint A csillagtalan mágus. Az ötlet onnan ered, hogy ránéztem az általam rajzolt térképre, és gondoltam, írok valami kis sztorit az Andúnia mellett fekvő két kis országról. Eddig ezeknek csak a nevét írtam le, semmi ötletem nem volt, mit fogok kezdeni velük. Most megszületett a regényből megismert Zolnas eredettörténete, származása, fiatalkora, és hogy honnan kapta a Sárkány nevet.
Ismét figyelmeztetnem kell az olvasóimat: sötét összeesküvések!

Kutis hercege
Kvarim királya

Aki zenét akar hallgatni hozzá, ajánlatom a következő: Slipknot: Prelude 3.0

(kép: Znagykati 2020)

Tuesday, 19 May 2020

Az Álomdémon és a Triglav család

Már jó pár éve, hogy megálmodtam azt a jelenetet, amivel ez a regény végződik: Redet elűzik a Kertből, bánatosan visszanéz, majd eltalálja egy nyílvessző. Sokáig nem tudtam, miért küldik el, és hogy ki lő rá, ezért az utóbbi években azon dolgoztam, hogy ez összeálljon. Előbb meg kellett írnom a harmadik részt, aztán odáig kellett vezetnem a cselekményt, hogy az általam elképzelt végkifejlethez jussak.
Most elkészült a negyedik rész, és ezzel lezárulnak az Álomdémon regények, és a négy történet egy egységet alkot. Nem tervezek több részt (egy csomó szereplő kihal), de azt azért lehet sejteni, hogy Redmond többször fel fog majd bukkanni a legváratlanabb helyeken köszönhetően a képességének, amivel képes a síkok közt utazni.
A negyedik részben a főszereplő erejében eléri a legmagasabb szintet, amire csak képes. Mégis félelmetes kalandok várnak rá, aminek fele sem tréfa, sok meglepi és sokkos élmény vár még rá, de hát ilyen az élet is, vegyesen jön az élmény. A mi démonunk pedig derekasan állja a sarat. Vagy mégsem?

Az Álomdémon és a Triglav család

Triglav szimbóluma
(kép: redbubble.com)

És ne felejtsük el az ispirációs zenéket sem: 

Smashing Pumpkins: Ava Adore
P.O.D.: Alive
Alainis Morisette: Thank You
Stone Sour: Zzyzx Rd.
Apocaliptica: I Don't Care
Papa Roach: My Heart Is a Fist
The Verve: Sonnet 
Korn: Love Song
Radiohead: Pyramid Song
Audioslave: Shadow of the Sun

Monday, 30 March 2020

Itthon is dolgozom

Úgy tapasztalom, ez az otthon töltött kényszerpihenő sokakat megvisel. Mindannyian mások vagyunk, mindannyiunknak más céljai és értékrendjei vannak az életben. Nos, én örömmel kijelenthetem, hogy az én életemben nem hozott igazán nagy változásokat a "maradj otthon" kampány. Én egyébként is ahogy mondják, "otthonülő" típus vagyok. De az nem azt jelenti, hogy utálok emberek közt lenni, csupán annyira lekötöm magamat a saját társaságommal, hogy néha fel sem tűnik, hogy vége a napnak. Van egy kis kuckóm otthon, ez az én birodalmam, itt körbe veszem magamat mindenféle érdekes dologgal: gyöngyökkel, kristályokkal, varrnivaló tervekkel és persze az íráshoz szükséges vázlatokkal. Rengeteg regényötlet van még a fejemben, és nagyon vissza kell fognom magamat, hogy ne fogjak beléjük eszetlenül. Csak szépen sorjában, én így dolgozom.
Ezen a képen úgy látszik, mintha az álmosság ellen küzdenék, de valójában Az Álomdémon 4. részén dolgozom serényen. Már a 8. fejezetnél járok, ami elképesztően jó eredmény, mert ez azt jelenti, a háromnegyed része megvan. Itt kezd el működni a varázslat az írásban, mikor összeöntöm a megfelelő összetevőket: főszereplő, új és régi karakterek, konfliktusok, csaták, életfilózások, és egyszer csak az egész kezd formálódni, és kialakul belőle az, amit a legelején akartam, mielőtt még egy szót is beütöttem volna a szövegszerkesztőbe. Már csak arra kell ügyelnem, hogy bekövetkezzen az a végkifejlet, amit tervezek. Ez nagyon fontos, mert át fog ívelni egy másik projekbe, de erről majd később.
Szóval, itthon vagyok, és ha már nem kell bejárnom sehová, kihasználom az időt, hogy azzal foglalkozzak, ami igazán érdekel: történeteket alkossak azokból az elépesztő furcsaságokból, amik a fejemben nyüzsögnek :)
Znagykati