Itthon is dolgozom

Úgy tapasztalom, ez az otthon töltött kényszerpihenő sokakat megvisel. Mindannyian mások vagyunk, mindannyiunknak más céljai és értékrendjei vannak az életben. Nos, én örömmel kijelenthetem, hogy az én életemben nem hozott igazán nagy változásokat a "maradj otthon" kampány. Én egyébként is ahogy mondják, "otthonülő" típus vagyok. De az nem azt jelenti, hogy utálok emberek közt lenni, csupán annyira lekötöm magamat a saját társaságommal, hogy néha fel sem tűnik, hogy vége a napnak. Van egy kis kuckóm otthon, ez az én birodalmam, itt körbe veszem magamat mindenféle érdekes dologgal: gyöngyökkel, kristályokkal, varrnivaló tervekkel és persze az íráshoz szükséges vázlatokkal. Rengeteg regényötlet van még a fejemben, és nagyon vissza kell fognom magamat, hogy ne fogjak beléjük eszetlenül. Csak szépen sorjában, én így dolgozom.
Ezen a képen úgy látszik, mintha az álmosság ellen küzdenék, de valójában Az Álomdémon 4. részén dolgozom serényen. Már a 8. fejezetnél járok, ami elképesztően jó eredmény, mert ez azt jelenti, a háromnegyed része megvan. Itt kezd el működni a varázslat az írásban, mikor összeöntöm a megfelelő összetevőket: főszereplő, új és régi karakterek, konfliktusok, csaták, életfilózások, és egyszer csak az egész kezd formálódni, és kialakul belőle az, amit a legelején akartam, mielőtt még egy szót is beütöttem volna a szövegszerkesztőbe. Már csak arra kell ügyelnem, hogy bekövetkezzen az a végkifejlet, amit tervezek. Ez nagyon fontos, mert át fog ívelni egy másik projekbe, de erről majd később.
Szóval, itthon vagyok, és ha már nem kell bejárnom sehová, kihasználom az időt, hogy azzal foglalkozzak, ami igazán érdekel: történeteket alkossak azokból az elépesztő furcsaságokból, amik a fejemben nyüzsögnek :)
Znagykati