Egypercesek - Moziba járni élvezet

MOZIBA JÁRNI ÉLVEZET

Barátnőmmel a nyári hőség elől menekülünk a moziba. A jegy a sor közepére szól, de csak négyen ülnek a sorban – éppen a helyünk két oldalán. Azt javaslom, hogy ne préselődjünk be közéjük, mellőlük is jól látjuk a vászont. Kényelmesen letelepszünk. Csend van, alig vannak, és előttünk tíz sor üres.

Két percig se tart az örömünk, megjelenik egy nő két pattogatott kukoricát zabáló gyerekkel, és kissé zavartan, de erősen néz minket. Fejlett problémamegoldó készséggel kitaláljuk, hogy nagy lazaságunkban arra a helyre ültünk, ahová az ő jegyük szól. Meg is szólít minket, csak óvatosan, nem tudhatja, nem fogunk-e balhézni, és már mutatná is a jegyét: övéké a 10. sor 8, 9, 10-es széke. Az övék, csak így. Egy-két másodpercet várok, hátha észreveszi, hogy a mögöttünk lévő sorban senki nem ül. Nem veszi észre, ezért szedelőzködünk barátnőmmel, irány előrébb egy üres sor. Mindegy, itt is jó.

Még a filmkezdés előtt jön egy kisfiú, megáll mellettünk, és szúrós szemekkel nézi a jegyét. Tudjuk, pakolunk össze megint, és két székkel arrébb megyünk. Inkább hárommal, hogy legyen helye szegénynek. Végre elkezdődik a film, és végre mindenki kényelmesen szürcsölheti az ötliteres kóláját. Boldog békesség! És még mondják, hogy nem teszek semmit az emberiség érdekében?!