Újabb részlet Az Álomdémon 3.-ból

Mint már korábban említettem, Forrásföld történetét ott hagytam abba a 2. részben, hogy Perkunas eltűnt. Az alábbi részletben megtudhatjuk, hogyan és ki tervezte először Perkunas felkutatását, és meddig jutott. Természetesen Red is kiveszi a részét a kalandból (bár a végén már nem is olyan jó a kaland, mint aminek látszott - de itt még nem tartok).

  " – Patolius küldetése az életfeladatává vált, és nagy veszélyekkel kellett szembenéznie, mikor kilépett Nume falai közül, ezért szüksége volt a régi testőrségére. Mint tudjuk, egyenesen a Nór Birodalom felé vette az irányt, mivel Perkunas azon az országon keresztül távozott délre. Patolius azt feltételezte, hogy Perkunas vissztért blud ősei földjére messze délre, de a Nór Birodalomban nyomát vesztette. Legendákat, mendemondákat követett, viszont egyik sem vezetett a bludok földjére.

Itt egy pillanatra megállt, mert egy tekercset adtak a kezébe, amit széttekert, és egy pillantást vetett a további adatokra.

   –     Végül egy nór sámán szegődött mellé segítségül. A sámán ismerte Perkunas, a Fekete Lovag legendáját, és tudta, hogy a lovag végtelen vándorlásba kezdett, miután száműzték Forrásföldről. Talán a nyomára bukkant, talán már közel jártak, hogy megtalálják, de Patolius nór rablók fogságába esett, ezért a küldetése megrekedt. Egyedül maradt, a társai az életüket adták érte, és Patolius beteg volt, a végletekig kimerült. A nór sámán elmondása szerint egy alkalommal szökni próbált, de elfogták, és kivégezték.

Gyászos szünetet tartott. Minden szem a királynőre tévedt, így az enyém is.

   –  Patolius meghalt? – kérdeztem halkan, mert alig akartam elhinni.

   –  Igazán sajnálom, felség – mondta a doktor együttérzően. – A beszámolók mind erre utalnak.

   –  Tehát nem biztos! – próbáltam megkapaszkodni ebben a kis reménysugárban.

Ausra kihúzta magát, és próbált tárgyilagos maradni.

   –  Patolius évek óta nem adott hírt magáról, az a következtetés, hogy meghalt, elkerülhetetlen volt. A Nór Birodalom hatalmas, és ritkán lakott. Nemcsak utazók tűnnek el ott, bárki áldozatául eshet egy-egy területért folytatott harcnak.

   –  Sajnálom, Ausra – mondtam, mert igazán megesett rajta a szívem.

   –  A kutatásod, Paules – fordult a királynő a doktor felé. – Szeretnék hallani még többet.

   –  Igen, igen – gyűrögette dr. Berkeley a tekercseket. – Nos, a legutolsó részletre nem a levéltárban leltem. Egy hosszú, fárasztó nap után egy kocsmában kötöttem ki – higgyjétek el, nem holmi bűnös szenvedély vezetett oda, csupán kellett egy kis kikapcsolódás, egy kis beszélgetésre vágytam a helyiekkel. Nem volt könnyű, lassan fogadtak a bizalmukba, de volt eredménye, mert minduntalan felhozódott a legenda Patolius gyűrűiről. Messzi országokban járt utazók mesélték, hogy van egy falu, amelyikben maga Patolius herceg van eltemetve, és a sámán ujjain ott vannak a királyi pecsétgyűrűi. El sem hiszitek, mennyire megörültem, mikor kiderült, hogy ez a mese teljesen egyezik a kutatásaimmal is! A nór sámán eltemette a herceg testét, és hazavitte a történetét a falujába. Ezek szerint a herceg nem veszett el, megtalálhatjuk, és hazahozhatjuk, hogy tisztességes temetésben legyen része.

Mindenki elgondolkodott a hallottakon, én is.

   –  Hol van ez a falu? – kérdeztem. – Hogy hívják a sámánt? Továbbá mennyire megbízhatók ezek a források?

Dr. Berkeley elbizonytalanodni látszott, pedig nem ez volt a szándékom.

   –  Nos, a gyűrűket egybehangzóan hitelesen írták le.

   –  De ezek forrásföldiek voltak, akik ismerik Nume címerét, nem?

   –  Igen, de itt egy áruló herceg titkos küldetéséről van szó, miért kerítenének egy legendát köré?

   –  Nem tudom, de nekem valami itt nem stimmel – mondtam, és karba fontam a kezem, mert meggyőződésem volt, hogy akkor jobban tudok gondolkodni."

Részlet Az Álomdémon 3. részéből

Újabb részlet Az Álomdémon 3. részéből, mert most nagyon rajta vagyok.
Így érdemes tölteni a karácsonyi szezont, egy tea mellett plédbe burkolózva ülni a gép előtt, és alkotni.


"Még mindig gyanakodva szemléltem minden zugot, de úgy tűnt, a vámpírok még nem értek ide. Belebújtam egy másik pólóba, majd kinéztem az ablakon. Még mindig magasan állt a nap, hogy is várhatom, hogy előbújnak ezek a lények. Addig biztos nem, míg be nem esteledik.

Megfordultam, és visszamentem Claire-hez.

    –  Most ez lehet, furcsán fog hangzani, de azonnal el kell menned a városból.

Sejtettem, hogy a lány lehidal. Ekkor vettem észre, hogy a nappaliban mindenhol ott feküdtek az egyetemi jegyzetei, mindenféle unalmas könyvek, egy bögre kávé, ami azt jelezte, hogy belevetette magát a tanulásba.

   –  Tessék? – hangzott a remegő válasz.

   –  A barátod… a barátunk nagyon rossz társaságba keveredett. Te is veszélyben vagy emiatt. Még van pár óránk, hogy eldöntsük, kinél húzhatod meg magad, de szeretném, ha elkezdenél csomagolni.

   –  Dave?

A kérdés fájdalmasabban ért, mint gondoltam. Hogy is magyarázzam el neki, hogy Dave már nem él?

Inkább elfordultam tőle, és a szobájába mentem.

   –  Elő a bőröndökkel! – intettem neki, de persze a szobájában már nem ismertem ki magam. – Hol vanak?

   –  Miről beszélsz, Red? – toporgott Claire a sarkamban. – Csak most kezdődik a tanulás. Hamarosan órákat fogok adni egy iskolában. És Dave-vel is most alakul ki valami…

   –  Ennek mind vége! – jelentettem ki a kelleténél keményebben, pedig nem így akartam, de fel kellett, hogy fogja, komoly dolgokról van szó. – Nem maradhatsz itt, mert itt veszélyben vagy. És ha megtalálnak, többé nem lesz gondod tanulásra, meg mozibajárásra, meg kávézóba járásra…

   –  Kik?

Csípőre tettem a kezem, hogy gondolkodjak, és hogy lenyugtassam magam.

   –  Dave megváltozott – magyaráztam visszafogottabban. – Nem fogsz ráismerni, ha újra látod. Rossz társaságba keveredett, és most már teljesen más dolgokban hisz, mint eddig.

   –  Valamiféle alvilágról beszélsz? – rémült meg a lány. – Drog?

   –  Olyasmi, de attól rosszabb.

   –  Maffia?

   –  Nem. Szóval… Jobb, ha úgy magyarázom, hogy Dave azt hiszi magáról, hogy vámpír.

Claire elkerekedett szemmel hallgatta.

   –  Van ennek valami köze a bárhoz, ahová minden este eljár?

   –  Nagyon is sok. Mesélt neked erről?

   –  Rengeteget! – hüledezett a lány. – Azt mondta, bármire kész, hogy befusson végre.

Odaléptem a lányhoz, és megragadtam a vállát. Hirtelen nem tudtam, hogy magamhoz öleljem, vagy megrázzam, hogy lásson végre tisztán.

   –  Ez az egész csak álca. Olyanokat keresnek, mint Dave, behálózzák, hamis álomba ringatják, aztán magukhoz láncolják, és kivégzik.

   –  Micsoda? – pislogott a lány.

   –  Claire, nagy az esély rá, hogy Dave halott.

   –  Micsoda!!

A lány teljesen összezavarodott. Bevallom, én is. Azonban ez nem akadályozott meg abban, hogy ne halljuk meg, hogy a nappaliban feltornyozott iratai surrogva a szőnyegre borulnak.

Mindketten kinéztünk a nappaliba. Nemcsak a nyitott erkélyajtó miatt repdeső függönyt láttuk meg, de azt a három fickót is, akik ott álltak középen, és minket néztek."

Szomorú kékség

A Szomorú kékség az egyik legrégebben írt regényem. 2002-ben született, ezért nem meglepő, hogy a történet a 2000-es években játszódik. Jelentősége nincs, ezért nem is szándékoztam update-elni.
A lényeg, hogy a történet nem fantasy, az egész sztori a Csendes-óceán közepén játszódik. A szereplők hirtelen egy veszélyes kalandba botlanak, vannak itt kalózok, kincsesládák, kincses szigetek - persze mindez modern vonatkozásban.
Jó szórakozást a kalandregények kedvelőinek!

Szomorú kékség

Harapásnyom

Új novella a láthatáron!
A műfaja nem fantasy, bár szörnyek akadnak benne bőven. A témája nagyon is aktuális, modern, érdemes eltöprengeni rajta.
Te mit tennél, ha szörnyek özönlenék el a világodat?

Harapásnyom

Térképek

Hogy kicsit képivé is tegyem az írásaimat, megalkottam a regényekhez illő térképeket.
Említettem, hogy jórészt két világ köré csoportosulnak az írásaim eseményei: Andúnia és Forrásföld országaira. A Forrásföld térképet már régebben megrajzoltam, mivel szükségem volt rá ahhoz, hogy vizuálissá váljon, hogy Red merre kószál, és mik a távolságok. Később Andúnia térképe is megszületett, mert már annyi helyen játszódnak a történetek, hogy le kellett rajzolnom, hogy átlássam.

 Forrásföld, ami korábban Forrásföld (fővárosa az Ezeréves Város) és Északi Birodalom (fővárosa Nume) részekből áll, de Az Álomdémon 2. része úgy végződik, hogy a két királyság egyesült egy uralkodó alatt. Őket övezi Pohjola és a Nór birodalom, továbbá lemaradt messze keleten a Kopár Vidék (ennek a 3. részben lesz fontosabb szerepe, de ott még nem járok).

Andúnia, ami egy kontinensnek a középső részét foglalja el. Nagy ország, fővárosa Hemmen, tőle délre fekszik a hírhedt Sol, a sivatagi ország, és az egzotikus Bíra. Az Andúniától északra eső területek a nomádok törzsek uralják, némelyek harciasak, mások békésen élnek a hegyekben.

A Hajnal Hava

A Hajnal Hava c. novella egy nagyon régi írásom. A figyelmes olvasó észreveheti, hogy több, mint 20 éve született. Igen, furcsa belegondolni, hogy ilyen régóta írok már. Annyi minden történt már velem, furcsa fordulatokat vett az életem, de ez az egy, az írás, ez nem tűnik el soha. Mindig velem van, mint egy hűséges, megbízható társ. Nos, nem mindig olyan jó ez így, de nem tudok változtatni rajta.
A novella meglepő módon a Republik Álmot ígér ez a hajnal c. száma hallgatása alatt született. A dalszövegben fel lehet fedezni a fontosabb elemeket, amiket felhasználtam a novella megírásához, mégis teljesen önálló a történet. A dal mindenesetre kiváló aláfestő zene, sötét, mély, semmi jót nem ígérő.
A történetben, mint ahogy az nálam megszokott, ismét a sötétség elleni harcé a főszerep. Legyen ez egy magányos hős törekvése, egy város sorsa, vagy egy ősi isten megindító története, mind a jó és a rossz örök küzdelméről szól. A pusztulás megállíthatatlan. A kérdés csak az: hányan élik túl.

Jó olvasást:
A Hajnal Hava

Ajánlott hallgatnivaló:

Republik: Álmot ígér ez a hajnal
Linkin Park: No Roads Left
Papa Roach: Periscope
Imagine Dragons: Next to me
Ed Sheeran: I See Fire