Egyperces novellák - Csökmői lány

CSÖKMŐI LÁNY

- Nahát, megfázik a nevenapján – jegyzi meg az éjszakai portás, miután bemutatkozom. Nedvesen szippantok a kollégium levegőjéből, majd elteszem a zsebkendőmet.

- Csak hideg van – mentegetőzöm, de már semmi nem mossa le rólam, hogy beteg vagyok.

Szocreál épület külső után döbbenetesen szocreál belső fogad. Mintha időutazást tettem volna, csak a GAS melegítős diákok látványa ráz fel az érzéki csalódásból. A portás csigalassúsággal tölti ki a nyugtát, alaposan, nehogy rosszul írjon valamit. Jobb lábamról a bal lábamra állok, unalmamban feltérképezem belátható környeze­temet, és megorrontom a kabátomból áradó cigarettaszagot is. Remek. Valószínűleg mindenem füstszagú lett a kocsmában.

- Csökmő? Már jártam arra.

A portás nem valami mély meggyőződéssel állítja ezt. Lerí róla, hogy halvány fogalma sincs a témáról, csak azért mondja, hogy megnyugtassa ennek a kis falusi leánykának a lelkét. Próbál rábeszélni arra, hogy mégis csak kerítsek elő egy diákigazolványt, mert akkor nem kell áfát számolnia (az pedig 200 forint), olyat pedig nem tudok adni. Furcsállja is magában: diáknak nézek ki, mégsem vagyok az, akkor meg mi a fenét keresek itt, pláne egy istenháta mögötti faluból.

Már ketten állnak mellettem, mikor elkészül a nyugtával, de nem tud visszaadni. A saját pénztárcáját szedi elő; nekem mindegy, csak haladjunk.

- Csökmő az ott van Kismarja felé, tudom, arra jártam a határ felé.

Majdnem. Nem megmondtam, hogy fogalma sincs arról, hol van? Az 5-ös szobába vezet, a felirat szerint ez a „Fiú betegelkülönítő”. Talán inkább fiúktól elkülönítő, nem? Még felajánlja, hogy felébreszt, de mondom, hogy felébresztem magam, látom rajta, hogy nem érti, hogy gondolom, de nem magyarázom, húzok be, hogy lepakoljam a táskáimat.

Részlet

Részlet a Fejem Felett Három Angyal c. regényemből:

"–  Tudod, az ember felnő – mondta a professzor elmerengve – egyfajta relatív biztonságban, hogy minden, amit lát, és amit meg tud fogni, valóság, és elég ahhoz, hogy megértse a dolgokat. Aztán történik vele valami, aminek a hatására minden megkérdőjeleződik... Amit a szemeiddel látsz, az a valóságnak csak a fele, és... vannak dolgok, amiket nem is tudsz megérinteni, mégis léteznek, márpedig így hogy alkoss képet a valóságról?

–  Tudom – mondta Vali, és barátságosan megfogta az apja kezét. – Én ebben élek tizennégy éves korom óta.

–  Mármint honnan tudod, hogy eddig csak hazudtak neked, vagy most keveredtél hazugságba?

Vali most komollyá vált.

–  Eddig hazudtak neked – szögezte le. – De nem szándékosan. Azért, mert mindenki hazugságban él, senki sem meri kinyitni a szemét, és ezt olyan könnyű megszokni, hogy észre sem veszik, hogy valójában nem igaz. Az emberek megszokták, hogy megmondják nekik, mi a véleményük, és elfeledték, hogyan kell vállalni a sajátjukat.

A professzor újra és újra meglepődött, amiért a saját lánya képes volt filozófiai kérdésekben felvenni vele a versenyt.

–  Ha mindenkinek nyitva lenne a szeme, és képesek lennének átlátni más létsíkokba, a múltba és a jövőbe, mindenki megőrülne.

–  Nem – mondta Vali. – Akkor az lenne a természetes.

–  Az őrület?

Vali ismét elmosolyodott.

–  Ha a szemük nyitva lenne, ugyanakkor a szívük is kinyílna.

–  Őrület! – suttogta a professzor ismét a távolba meredve.

–  Honnan tudod, hogy nem őrültek már most? – nevetett fel Vali. – Hiszen a valóságnak csak egy kis szeletét látják, és azt hiszik, mindent tudnak."

September

Have you seen the lake today
All the colours fade away
Thousand sparkles and a duck
Turn your back and wish me luck

Why the clouds are up so high
Do they hide the Sun to shine
Barely up and barely down
I have nothing, all is mine

Now the Summer's finally gone
Chilly winds are taking off
Darkness walks within the woods
Slowly majd elindulok...

Pillanatképek egy felújításból

Ismét költöztünk. Ezúttal a sajátunkba. Egy öreg házat vettünk - mármint öregek éltek benne, így minden elöregedett - amit serényen bontani, majd renoválni kezdtünk. Csak alap dolgokat, mondtuk az elején. Aztán még mindig csak bontottunk, meg javítottunk, mivel még a mai napig bontunk, javítunk és festünk... Mindegy. Nos, egy hónap eltelt, és bár beköltöztünk, még mindig nincs kész, de szépen halad azért. Szeretjük :)

Legnépszerűbbek

Úgy látom, még mindig az Élni John nélkül c. novellám a legolvasottabb, legalábbis a mai állás szerint.
Azt követi a Lélekmadár, majd a Gorgon.

Minden olvasómnak köszönöm a megtisztelő bizalmat.

További szép napot!

Ez a kép nemrég készült.
Nincs címe, még nem döntöttem el, kit ábrázol. Csak egy próbálkozás.

Időrend

Úgy láttam, írásaimat válogatás nélkül rakom fel úgy, ahogy éppen esik. Nos, ez is a művészi szabadság egy foka :)
Hiánypótlásként most hadd foglaljam időrendbe az Andúnia világában történő írásaimat, mert az események nem egyidőben történnek, van bizonyos időrend.

1. Lélekmadár
2. A hívó
3. A hívó kardja
4. A hívó népe
5. Gorgon
6. A formózi sárkányvadász
7. A Csillagtalan Mágus

Az összes többi mind független írás, sok novella meghatározhatatlan közegben játszódik, a regények pedig külön köteget alkotnak.

Forrásföld történetei: Az Álomdémon, Az Álomdémon és a legnagyobb istenek háborúja.

Varázsló történetek: A Három Patkány Éve, Szikra Hungarorum, Fejem Felett Három Angyal.

Így máris könnyebb tájékozódni az írásaim között, remélem, segítettem.