Miért nem működhet a Trónok harca a mai modern korban?

Miért nem működhet a Trónok Harca a mai modern korban?

Ser Jorah unott arccal támaszkodott az asztalra, miközben ujjai dallamtalan ütemet doboltak az asztalon. Valójában nem szórakozottságában dobolt, hanem Lord Varys idegesítő hümmögéséről próbálta elterelni a figyelmét.

-          Kérlek, Lord Varys! – szólt bele hirtelen a teremben uralkodó csendbe.

A tanácsos rögvest kizökkent a mantra mormolásából, így elhallgatott, és letette a rózsafüzérét az ölébe. Bosszankodva felsóhajtott, de mielőtt még megszólalhatott volna, Ser Jorah modortalanul a szavába vágott.

-          Koncentrálhatnánk a feladatunkra?

-        Hogyne! – felelt Lord Varys epésen. – Mihelyst összegyűlik a „tanács” már „tanácskozhatunk” is.

Ser Jorah pontosan tudta, mire célzott a narancssárga tógás tanácsos. A székekkel telezsúfolt irodahelyiségben egyelőre rajtuk kívül csak Szürke Féreg és Missandei voltak jelen egymás mellett ülve a második sor szélén. Bár ők mindig együtt voltak.

A falon csak az óra kattogása jelezte, hogy múlik az idő, ebbe a mélységes csendbe rontott be Tyrion. A törpe haja összekócolódott az utazástól, arcát düh és kimerültség festette vörösre.

-          Ez hallatlan! – kezdte rögtön, ahogy belépett az irodába. – Ez a sok lépcső!

-          Elnézést kérek a kényelmetlenségedért! – hajolt meg illedelmesen Varys.

-          Ennyi lépcsőt megmászni csak azért, hogy egy alagsorban találjam magam!

-        Nos, igen – köszörülte meg a torkát Ser Jorah. – Itt volt a legolcsóbb a terembérlés. Ez mégis csak a City!

-        Simán beülhettünk volna egy kocsmába is! – elégedetlenkedett tovább Tyrion, mire Lord Varys figyelmeztetőleg felemelte az ujját.

-          Csakhogy mi egy földalatti csoportosulás vagyunk. Kerülnünk kell a feltűnést.

-        Földalatti – ismételte a szót Tyrion kelletlenül, és miközben megigazította magán a zakóját, ismét csak elővette a felháborodás. – Azt ígértem, gond nélkül bejuttatlak titeket a fővárosba, így lett. Nem voltak kapuk és őrök, így lett. De az kinek a kibaszott ötlete volt, hogy nem lehet éles tárgyakat felvinni a repülőgépre?! Elvették tőlem a Királynő Segítője kitűzőmet, és ki kellett dobnom egy kukába!

Tyrion elvárta volna, hogy társai szimpátiát mutatva felsóhajtanak, de csak hümmögtek.

-        Sok idő eltelt, míg utoljára itt jártál – magyarázta Ser Jorah. – Senki nem hord fegyvert.

Tyrion döbbenten nézett Szürke Féregre.

-          Én is otthon hagytam a lándzsámat – mondta a harcos röviden.

-          És a sereg? – értetlenkedett Tyrion. – Hová rejtettél nyolcezer embert?

-          A városban lebzselnek turistának álcázva magukat.

-          És a dothrakik?

-          Ős is beolvadtak, ne izgulj!

-          Mégis hogy? Boltot nyitottak?

-          Nem. Taxit vezetnek.

Tyriont még jobban kimerítette ez a beszélgetés, ezért inkább leült az első sor egyik székére.

-        A fegyverekkel vívott harc sosem vezet eredményre – mondta most Lord Varys békésen mosolyogva ültében.

-        Lefogadom, ezt is a Buddha nevű főveréb tanította neked.

Lord Varys megbocsájtóan elmosolyodott, és tógája redőibe rejtette a kezeit.

-        Én már nem foglalkozom háborúkkal és ármánykodással – mondta béketűrő hangon. – Az én utam a szeretet és az adakozás.

Tyrion végignézett a többieken, és mindenkinek az arcáról azt olvasta le, amit ő maga is gondolt ebben a percben.

-        Halljam, mi hír Havas Jonról? Már itt kellene lennie – kérdezte, mikor megnyugodott.

-        Havas Jon úton van – jelentette Ser Jorah. – De váratlan fennakadással kellett szembenéznie: több óra várakozás van az M25-ös körgyűrűn.

-        Tudhattam volna! – sóhajtott fel Tyrion. – És mi akarunk háborút szervezni? Mi van az írekkel?

-        A Greyjoyok lemondták. Valami vita egy unokatestvértalálkozón. Páran kórházban kötöttek ki.

-        A spanyolok?

-        Ellaria úrnő még nem jelzett vissza, pedig számtalan email emlékeztetőt küldtem neki, és a facebookon is ráírtam. Gyanítom, hogy rájuk sem számíthatunk.

Mielőtt még valaki megjegyzést fűzhetett volna az elhangzottakhoz, egy titkár nyitott ajtót, és egy telefont még mindig a fülén tartva benézett.

-          Ser Jorah! Szörnyű hírek! Daenerys királynő halott!

Mindenki felpattant, és egyszerre fordultak a titkár felé riadt tekintetekkel.

-        A Királyi Légierő – magyarázta a titkár. – A légvédelmi vadászgépek egyszerűen kilőtték őt és a sárkányait!

A hirtelen beállt csend az előbbinél is tapinthatóbb volt. A titkár részvétteljesen kiment, és visszacsukta az ajtót a gyűlésre.

-          Akkor vége hát – zökkent le Lord Varys könnyes szemmel a székére.

-        Azt nem hagyom – motyogta Tyrion. – Lennie kell valami… Az emlékére… A fenébe, nem tudok így gondolkodni! Adnak itt bort?

Ser Jorah megrázta lehorgasztott fejét.

-          Csak kávét.

Tyrion már indult volna az ajtó felé, de most megtorpant, és olyan tekintettel fordult vissza, mint aki csak most kezdi felfogni, hogy nemcsak a királynőjük halott, nemcsak a hadjárat rekedt meg, de az egész élete fenekestül felfordult.

-          Kávét???