Friday, 8 June 2018

A Kard Urai

Ez a novella már jó régen született, de valami miatt eddig még nem szedtem elő, alaposan át kellett olvasnom, átfogalmaznom, hogy élvezhetőbb legyen.
A sztori nagyon egyszerű, könnyen követhető: egy szekér hat utasa menekülés közben betér egy erdőbe, ahol haramiák fogságába kerülnek. A banditák túlerőben vannak, a menekülés lehetetlen. Mit tehetnek?
Egy újabb rövid szösszenet Andúnia világából:

A Kard Urai

Sunday, 3 June 2018

Parapszichológia oklevél

Többen feltették már azt a kérdést, hogy "honnan szedsz ennyi marhaságot"? A helyzet az, hogy egy rendkívül tájékozott illetőnek tartom magam, van némi ismeretem határtudományokban, misztikában, mitológiában, és íme, ezentúl nekem erről papírom is van: parapszichológia oklevél!
Még mindig kétségek gyötörnek? Kérdezz bármit!


Friday, 11 May 2018

Mai legnépszerűbbek

A jelenlegi statisztikák szerint jól alakul az olvasottságom, köszönöm mindenkinek, aki visszatérő olvasó, vagy csak simán rámkattint.
Ezek a novellák bizonyultak eddig a legnépszerűbbeknek:
1. Élni John nélkül
2. Lélekmadár
3. Yvonne didn't come
4. Gorgon
5. Csökmői lány
Ezek mellett népszerűek még az angol nyelvű verseim is (ki gondolta volna!), főleg a September, és A szakáll című szatírikus szösszenetem (talán ezt is felrakom angolul).
Mindebből azt szűrtem le, hogy az olvasók előnybe helyezik az érzelmes, mély mondanivalójú írásokat, ugyanakkor szeretnek nagyokat is nevetni. Én is ilyen vagyok. Remélem, ez átjött :)



Az álomfogó

Ok, had meséljek az álomfogókról. A legtöbben úgy gondolják, ezek csak simán dekorációk, semmi többek. Én is így gondoltam. Egészen addig, míg ki nem tettem egy bordó álomfogót az ágyam fölé. Én készítettem, és nagyon tetszett, úgy éreztem, most tökre spirituális csaj vagyok :) 1 vagy 2 hét múlva vettem észre a változásokat: egyre fogytak az álmaim, míg a harmadik hétre már alig volt. Az álomnaplómban, amit már évek óta vezetek általában 15-20 bejegyzés van egy hónapban, ez lecsökkent 4-6-ra. Mások örülnének ennek, hogy ez milyen nagyszerű, de ha nagyon őszinte leszek: én nagyon unalmasnak találom álmok nélkül aludni. Az álmaim nagyon fontosak számomra, színesek, ispirálóak, meglepőek, sokszor jobbak, mint akármelyik film a tévében, érdekesek, na.
Úgyhogy meg kellett tennem a szükséges lépéseket: leakasztottam az álomfogót, és a lépcsőfordulóba száműztem a hálószobán kívülre. Az álmaim lassan kezdtek visszatérni, és most, egy héttel később ismét normálisan álmodok. Hála Istennek! Úgyhogy az álomfogók nagyon szépek, nem vagyok ellenük egyáltalán, én is készítem őket, de vigyázat, nagyon erőteljes eszközök, nem szabad alábecsülni őket.

Ok, let me tell you something about dreamcatchers. Many people think they are just home decorations, nothing more. I thought the same. Until I placed a nice, dark red dreamcatcher over my bed. I liked it, I felt like I’m a really spiritual chick now. I noticed the changes 1 or 2 weeks later: I had less and less dreams, on the 3rd week I had almost no dreams at all at night. I've been writing a dream journal for many years and I usually have 15-20 dreams a month, now this had been reduced to 4-6. People might cheer up: that’s great, but to be honest I find it very boring to sleep without dreams. My dreams are very important to me, they are colourful and inspiring, many times better than most films on tv. 
So I had to take actions: I removed the dreamcacher an exiled it to the landing, outside out bedroom. My dreams started to come back, and now after a week I’m dreaming normally again. Thank God! So, dreamcathers are nice, I’m not against them, I also make them but beware, they are very powerful tools, don’t underestimate them.

Sunday, 29 April 2018

Lépj tovább!


LÉPJ TOVÁBB!

Néha a pirosnál majdnem leléptem a zebrára. Nem léteztek akadályok akkor, vakon mentem volna bele a világba. Ott volt a túloldal, jól láttam, nem létezhettek korlátok, amik megakadályozhatták, hogy odajussak.
Villámként húztak el előttem az autók, a kezemmel akár meg is érinthettem volna őket. Zzzvmm! Zzvm! Persze az egész látomásnak tűnt, valamiféle próbatételnek. Csak egy lépés kellett volna, és lehet, az utolsó lépésem lett volna. Ha nem, és sértetlenül átjutok az autók közt, értelmet nyer az életem, bebizonyosodik, hogy valaki vigyáz rám. Hogy valakinek fontos vagyok.
Azt hiszem, sosem voltam elég bátor. Aztán a lámpa zöldre váltott, és elindultak mellőlem az emberek. Nehezen mozdult a lábam, hogy kövessem őket a szabad jelzésnél. De magával vitt a sodrás, és a többiekkel együtt zsibbadt lábakkal átgyalogoltam a szemben lévő oldalra.


Thursday, 26 April 2018

A huszonöt éves háború

A huszonöt éves háború egy mindössze 2 oldalas olvasmány.
Nem emlékszem, mikor vetettem papírra (amolyan hagyományos módon tollal füzetlapra - a fiatalok kedvéért), de bizonyára nem volt bennem semmi ötlet a befejezésre, mert félbe hagytam, amolyan ujjgyakorlatnak szántam. Annyit bevallok, hogy volt egy meghatározó időszak az életemben, amikor rendszeresen Kabaré Csütörtököt hallgattam, azaz csütörtökönként 2-től 5-ig megállt számomra az idő. Azt hiszem, mély benyomást tett rám ez az élmény.

A huszonöt éves háború

Logo

Örömmel jelentem, hogy elkészült a logóm, logós lettem (mint annak idején a suliban). A kézírás az irodalmi vonalamat szimbolizálja, a virágok pedig a gyöngyfűzés és az ékszerkészítés szeretetét.
Továbbá megnyílt a webshopom, ahol kristályékszerek vásárolhatók:
www.znagykatihandmade.co.uk