A medvevadász
balladája
Sok éve volt már az éjszakája
Hogy medvére vadásztam én oda
Nyomát követtem a hóban
Asszonyom maj’ meghótt a búban.
Egy nap kevés, két nap sok
A bestia nem fáradhatott
Éhes a vadász, éhes a medve
Vészes a karom és a késpenge.
Ragyogj, csillag, mint szerelem
Ölelő karod nem feledem
Érted indultam csatába
Vissza nem térhetek hiába.
Elbújt a szenvedés, mint démon a
sötétben
Hol vagy, kiáltom, de hangja se rebben
Felnézek majd, ott van a jégen
Vér patakzik, csendben így cseppen.
Ott van, ott lakozik a bánat
Jobbról hátba támad
Nem szemtől szembe
Inkább csellel, hogy véredet vehesse.
Ölj meg vadász, szól a medve
Edd meg húsom, de jaj a bőrömre
Vigyázz, ne vedd le!
Megöl téged majd emléke.
Hazajön velem a medve
Bőre védelmez a fejemre terítve
Ímhol itt talál a szenvedés
Kard és páncél itt kevés!
Sikolt asszonyom: mit tettem?
Uram, szeretőm, én elveszejtettem!
A szívéből serken a vér
E történet itt véget ér.
Kép: Weasyl
No comments:
Post a Comment