Oké, dolgozom valamin.
Itt egy kis ízelítő:
"A riasztónak semmiképp nem lett volna szabad
bekapcsolnia. A maszkosok egymásra néztek. A cucc nincs meg, de sittre sem
kerülhetnek! Egy pillanatig sem hezitáltak, hátat fordítottak, és futásnak
indultak kifelé, ahol Dzsoni várt rájuk a menekülőautóval. Csakhogy odakint a
járdapadka szélén megtorpantak, mert Dzsoninak és a menekülőautónak nyomát sem
találták.
– Megint felültetett az a
szemét! – dühöngött a magasabbik.
– Csak kerüljön a kezem
közé! – hörgött az alacsonyabbik is.
– Megállj! – kiáltott két
feléjük futó rendőrjárőr.
Nem tehettek mást,
futniuk kellett. Végig a Váci utcán hosszában, járókelőket lökve félre az
útjukból. Közben lázasan járt az agyuk, merre kellene tartaniuk, de futás
közben nagyon nehéz volt betájolni magukat. Meghát a stressz! Dzsoni nélkül
esélyük sem volt visszajutni a búvóhelyre a belváros kellős közepéről.
– Ott van! – szúrta ki a
magasabbik a szürke Jeepet, és eszeveszett tempóban futni kezdtek keresztben a
hatsávos úton, és egymás után beugrottak a balrakanyarodó sávban várakozó
járműbe.
Az autóval csak egy gond
volt, bizony nem Dzsoni vezette. A huszonéves srác érdeklődést magára erőltetve
figyelte a két fekete ruhás, maszkos fegyverest, amint sietve helyet foglaltak
az autójában. A magasabbik, aki az anyósülésbe ugrott bele, csak akkor nézte
meg a sofőrt alaposabban, mikor már magára csukta az ajtót. Nem Dzsoni volt.
Mindegy, ráfogta a pisztolyt.
– Indulj!
– kiáltotta.
– Mégis
hová? – kérdezte a fiú.
– Indíts
már, bazmeg! – rikkantott fel a kisebbik a hátsóülésen, miközben mindketten
idegesen pillantgattak hátrafelé.
– Van
még kb. tíz percem munkakezdés előtt, de tudnom kellene, hová? – pillantott az
órájára a fiú birkatürellemmel.
– Nagyon
figyelj rám, kisapám! – lengette meg a pisztolyt a fiú orra előtt a magas, de
fenyegetését nem tudta folytatni, mert a kisebbik pánikba esve jajgatni
kezdett.
– Mindjárt
észrevesznek! Tudtam, hogy hiba volt! Elbaltáztuk az egészet!
– Fogd
be te is! – nézett rá a magas.
– Csak
kerüljön a kezem közé Dzsoni!
– Várunk
még valakit? – érdeklődött a fiú, mint aki várja a történet folytatását.
– Pofa
be, és lépj már a gázra!
– Piros
a lámpa…
– Gázt!
– Ez
életveszélyes lenne pillanatnyilag. Miért nem mutatkozunk be egymásnak inkább,
ha együtt utazunk?
A kisebb
maszkos döbbenten meredt a fiúra.
– Meg
akarsz halni, öcsi?
– Ki
akarod csinálni magad, mi? – dühöngött a fegyveres is türelmetlenül.
– Dehogy!
Különben már belementem volna a pirosba.
A fiú
felvihogott. Több se kellett a fegyveresnek, ingerülten a fiú álla alá dugta a
pisztolyt.
– Indulj,
vagy szitává lőlek, taknyos!
A fiú rémülten felemelte a kezeit.
– Fogd
a kormányt, és gáz! – rivallt rá a fegyveres.
– Most
teljesen összezavart – felelt a fiú félénken visszatéve a kezét a kormányra.
– Szórakozol
velem, bazmeg?
– Hogy
mernék? – pillantott a fiú a pisztolyra, ami még mindig az orra előtt
meredezett.
A fegyveres nem
értette a fiú rezzenéstelen önuralmának az okát, ezért megnézte magának
alaposabban.
– Te,
figyu! De ismerős vagy! Nem te vagy az az izé a tévéből?
– Nézz
csak ide! – töprengett a kicsi is a hátsó ülésen.
– Azt
hittem, nem mutatkozunk be egymásnak – vont vállat a fiú.
– A
Varázsló! – kiáltott fel hirtelen a magas, és a felfedezés örömétől szinte
megrészegülve felkacagott.
– Zöld!
– kiáltott a kicsi is.
A
következő pillanatban mindketten az ülésbe lapultak, mert a Jeep csikorgó
kerekekkel megindult, és mint az őrült jobbra vágott az indulni készülő
kocsisor elé."
