Lélekmadár

A Lélekmadár egy fantasy novella Andúnia háború dúlta múltjából.
Főhőse, a lélekmadár a halottaiból tér vissza az élők közé, hogy feladatát teljesítse.

Katt a linkre:

Lélekmadár

Újdonság folyt.

Újabb ízelítő legújabb történetemből.
Vér és lövöldözés a kisvárosban :)

"Késő délután lett, mire a rendőrök mindent elvittek. Zita, a panziótulajdonos megállt az aula közepén, és végignézett a golyónyomokkal tarkított falon.

–    Majdnem teltház van, mégsem vagyok boldog – sóhajtott, majd folytatta a vér felitatását a padlóról."

Újdonság

Oké, dolgozom valamin.
Itt egy kis ízelítő:

"A riasztónak semmiképp nem lett volna szabad bekapcsolnia. A maszkosok egymásra néztek. A cucc nincs meg, de sittre sem kerülhetnek! Egy pillanatig sem hezitáltak, hátat fordítottak, és futásnak indultak kifelé, ahol Dzsoni várt rájuk a menekülőautóval. Csakhogy odakint a járdapadka szélén megtorpantak, mert Dzsoninak és a menekülőautónak nyomát sem találták.

–  Megint felültetett az a szemét! – dühöngött a magasabbik.

–  Csak kerüljön a kezem közé! – hörgött az alacsonyabbik is.

–  Megállj! – kiáltott két feléjük futó rendőrjárőr.

Nem tehettek mást, futniuk kellett. Végig a Váci utcán hosszában, járókelőket lökve félre az útjukból. Közben lázasan járt az agyuk, merre kellene tartaniuk, de futás közben nagyon nehéz volt betájolni magukat. Meghát a stressz! Dzsoni nélkül esélyük sem volt visszajutni a búvóhelyre a belváros kellős közepéről.

–  Ott van! – szúrta ki a magasabbik a szürke Jeepet, és eszeveszett tempóban futni kezdtek keresztben a hatsávos úton, és egymás után beugrottak a balrakanyarodó sávban várakozó járműbe.

Az autóval csak egy gond volt, bizony nem Dzsoni vezette. A huszonéves srác érdeklődést magára erőltetve figyelte a két fekete ruhás, maszkos fegyverest, amint sietve helyet foglaltak az autójában. A magasabbik, aki az anyósülésbe ugrott bele, csak akkor nézte meg a sofőrt alaposabban, mikor már magára csukta az ajtót. Nem Dzsoni volt. Mindegy, ráfogta a pisztolyt.

–  Indulj! – kiáltotta.

–  Mégis hová? – kérdezte a fiú.

–  Indíts már, bazmeg! – rikkantott fel a kisebbik a hátsóülésen, miközben mindketten idegesen pillantgattak hátrafelé.

–  Van még kb. tíz percem munkakezdés előtt, de tudnom kellene, hová? – pillantott az órájára a fiú birkatürellemmel.

–  Nagyon figyelj rám, kisapám! – lengette meg a pisztolyt a fiú orra előtt a magas, de fenyegetését nem tudta folytatni, mert a kisebbik pánikba esve jajgatni kezdett.

–  Mindjárt észrevesznek! Tudtam, hogy hiba volt! Elbaltáztuk az egészet!

–  Fogd be te is! – nézett rá a magas.

–  Csak kerüljön a kezem közé Dzsoni!

–  Várunk még valakit? – érdeklődött a fiú, mint aki várja a történet folytatását.

–  Pofa be, és lépj már a gázra!

–  Piros a lámpa…

–  Gázt!

–  Ez életveszélyes lenne pillanatnyilag. Miért nem mutatkozunk be egymásnak inkább, ha együtt utazunk?

A kisebb maszkos döbbenten meredt a fiúra.

–  Meg akarsz halni, öcsi?

–  Ki akarod csinálni magad, mi? – dühöngött a fegyveres is türelmetlenül.

–  Dehogy! Különben már belementem volna a pirosba.

A fiú felvihogott. Több se kellett a fegyveresnek, ingerülten a fiú álla alá dugta a pisztolyt.

–  Indulj, vagy szitává lőlek, taknyos!

A fiú rémülten felemelte a kezeit.

–  Fogd a kormányt, és gáz! – rivallt rá a fegyveres.

–  Most teljesen összezavart – felelt a fiú félénken visszatéve a kezét a kormányra.

–  Szórakozol velem, bazmeg?

–  Hogy mernék? – pillantott a fiú a pisztolyra, ami még mindig az orra előtt meredezett.

A fegyveres nem értette a fiú rezzenéstelen önuralmának az okát, ezért megnézte magának alaposabban.

–  Te, figyu! De ismerős vagy! Nem te vagy az az izé a tévéből?

–  Nézz csak ide! – töprengett a kicsi is a hátsó ülésen.

–  Azt hittem, nem mutatkozunk be egymásnak – vont vállat a fiú.

–  A Varázsló! – kiáltott fel hirtelen a magas, és a felfedezés örömétől szinte megrészegülve felkacagott.

–  Zöld! – kiáltott a kicsi is.

A következő pillanatban mindketten az ülésbe lapultak, mert a Jeep csikorgó kerekekkel megindult, és mint az őrült jobbra vágott az indulni készülő kocsisor elé."

Gorgon

Miközben ezeket a bevezetőket írom, én is csak most jöttem rá, hogy a legtöbb írásom főszereplője hasonló: tök jól elvan a régi, megszokott környezetében, aztán egyszercsak jön egy erő, ami hatalmasabb, mint ő, kiragadja, vagy kilöki a biztonságból, és szembesülnie kell azzal, hogy az élet sokkal több annál, mint amit eddig gondolt.
Benedik, a szerzetes is ilyen, kész volt örömmel leélni az életét egy kolostorban, csakhogy neki más sorsot szántak. Hogy kik és mit, itt olvasható:
Gorgon

Vigyázat: sötét összeesküvések!

A hívó kardja

Ez a novella A hívó c. írásban megismert meakq látó történetét követi.

Két évvel vagyunk az előbbi események után, ebben Sekq már magabiztosan mozog Andúnia északi térségében:
A hívó kardja

A hívó

Újabb novella Andúnia világából.
A középpontban egy fiatal látó áll, aki a törzse fennmaradása érdekében küldetést vállal fel, és utazni kezd a világban.

A történet kezdete:
A hívó

A formózi sárkányvadász

Andúniában nincs karácsony, sem szilveszter. De vannak más ünnepek. Egyik napról a másikra alakulnak ki, mint ahogy az az alábbiakban is olvasható.

A formózi sárkányvadász

BUÉK!